142:1 Dávid tanĂtása; imádság a barlangban lĂ©tekor.
142:2 FenszĂłval hĂvom az Urat, fenszĂłval könyörgök az Ăšrhoz.
142:3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
142:6 HĂvlak tĂ©ged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [Ă©s] öröksĂ©gem az Ă©lõknek földĂ©n;
142:7 Figyelmezz esedezĂ©semre, mert igen nyomorult vagyok! SzabadĂts meg engem ĂĽldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!
142:8 Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase