Main Index: Hungarian Bible UTF8

Zsoltárok 102

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] [105] [106] [107] [108] [109] [110] [111] [112] [113] [114] [115] [116] [117] [118] [119] [120] [121] [122] [123] [124] [125] [126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] [145] [146] [147] [148] [149] [150]

102:1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

102:2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

102:3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

102:4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

102:5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

102:6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

102:7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

102:9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

102:10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

102:11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

102:13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

102:14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

102:15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

102:16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

102:17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

102:18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

102:19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

102:20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

102:21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

102:22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

102:23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

102:24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

102:25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

102:26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

102:27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

102:28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

102:29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.