52:1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;
52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt!
52:10 Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
52:11 Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase