69:1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
69:2 SzabadĂts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
69:3 MĂ©ly sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvĂ©nybe jutottam, Ă©s az áradat elborĂt engem.
69:4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
69:5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
69:6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
69:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
69:8 Mert te Ă©retted viselek gyalázatot, [Ă©s] borĂtja pironság az Ă©n orczámat.
69:9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
69:10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
69:11 Ha sĂrok Ă©s bõjtölĂ©ssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
69:12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
69:13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
69:14 Én pedig nĂ©ked könyörgök, oh Uram; jĂłkedvednek idejĂ©n, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához kĂ©pest hallgass meg engem a te megszabadĂtĂł hĂ»sĂ©geddel.
69:15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
69:16 Hogy el ne borĂtson a vizek árja, Ă©s el ne nyeljen az örvĂ©ny, Ă©s a veremnek szája be ne záruljon felettem!
69:17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
69:18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
69:19 LĂ©gy közel az Ă©n lelkemhez Ă©s váltsd meg azt; az Ă©n ellensĂ©geimĂ©rt szabadĂts meg engem.
69:20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
69:21 A gyalázat megtörte szĂvemet Ă©s beteggĂ© lettem; várok vala rĂ©szvĂ©tre, de hiába; vigasztalĂłkra, de nem találĂ©k.
69:22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
69:23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
69:24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
69:25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
69:26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
69:27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
69:28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
69:29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
69:30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
69:31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
69:32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
69:33 Látják [ezt] majd a szenvedõk Ă©s örĂĽlnek; ti Istent keresõk, elevenedjĂ©k a ti szĂvetek!
69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
69:35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
69:36 Mert megtartja Isten a Siont, Ă©s megĂ©pĂti JĂşdának városait; Ă©s ott lakoznak majd Ă©s bĂrni fogják azt.
69:37 És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase