10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
10:3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
10:4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
10:5 SzerencsĂ©sek az õ Ăştai minden idõben; messze vannak tõle ĂtĂ©leteid, elfĂşjja minden ellensĂ©gĂ©t.
10:6 Azt mondja szĂvĂ©ben: Nem rendĂĽlök meg soha örökkĂ©, mert nem [esem] bajba.
10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
10:11 Azt mondja szĂvĂ©ben: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!
10:13 MiĂ©rt szidja Istent a gonosz? [MiĂ©rt] mondja szĂvĂ©ben: Nem keresed [rajta.]
10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
10:15 Törd össze a gonosznak karját; Ă©s keressed a rosszon az õ gonoszságát, mĂg már nem találsz.
10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
10:17 A szegĂ©nyek kivánságát meghallgatod, oh Uram! MegerõsĂted szĂvöket, fĂĽleiddel figyelmezel,
10:18 Hogy ĂtĂ©letet tĂ©gy az árvának Ă©s nyomorodottnak, hogy többĂ© már ne rettentsen a földbõl valĂł ember.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase