104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
104:3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
104:5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
104:11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
104:13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
104:22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
104:23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
104:24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
104:28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
104:31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
104:35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase