140:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
140:2 SzabadĂts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok fĂ©rfitĂłl vĂ©dj meg engemet!
140:3 A kik gonoszt gondolnak szĂvökben, [Ă©s] minden nap háborĂşt kezdenek.
140:4 Nyelvöket Ă©lesĂtik, mint a kĂgyĂł; áspiskĂgyĂł mĂ©rge van ajkaik alatt. Szela.
140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
140:6 Tõrt hánytak elĂ©m titkon a kevĂ©lyek Ă©s köteleket; hálĂłt terĂtettek ösvĂ©nyem szĂ©lĂ©re, hurkokat vetettek elĂ©m! Szela.
140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
140:8 Én Uram, Istenem, szabadĂtásom ereje: fedezd be fejemet a háborĂş napján!
140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kĂván; rossz szándĂ©kát ne segĂtsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
140:10 A körĂĽltem ĂłlálkodĂłknak fejĂ©t borĂtsa be ajkaiknak átka.
140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert Ă»zze a veszedelem, mĂg nyaka szakad.
140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
140:14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase