17:1 Dávid imádsága. &Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.
17:2 A te orczádtĂłl jõjjön ki ĂtĂ©letem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
17:3 MegprĂłbáltad az Ă©n szĂvemet, meglátogattál Ă©jjel; prĂłbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
17:4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.
17:5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
17:6 HĂvtalak Ă©n, mert te felelhetsz nĂ©kem, Istenem! Hajtsd hozzám fĂĽledet, hallgasd meg az Ă©n beszĂ©demet.
17:7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadĂtod jobboddal a te benned bĂzĂłkat a támadĂłktĂłl.
17:8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
17:9 A gonoszok elõl, a kik pusztĂtanak engem; ellensĂ©geim elõl, a kik lelkendezve vesznek körĂĽl engem.
17:10 MegkövĂ©redett szĂvöket elzárták, szájokkal kevĂ©lyen szĂłlanak.
17:11 KörĂĽlvettek most minket mentĂĽnkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terĂtsenek.
17:12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.
17:13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terĂtsd le õt, szabadĂtsd meg lelkemet a gonosztĂłl fegyvereddel;
17:14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
17:15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase