31:1 Az éneklÔmesternek, Dåvid zsoltåra.
31:2 Te benned bĂztam, Uram! Ne szĂ©gyenĂŒljek meg soha; igazsĂĄgoddal szabadĂts meg engem.
31:3 Hajtsd hozzĂĄm fĂŒledet, hamar szabadĂts meg; lĂ©gy nĂ©kem erĂ”s kĂ”szĂĄlam, erĂ”dĂtett hĂĄzam, hogy megtarts engem.
31:4 Mert kÔsziklåm és védÔvåram vagy te; vezess håt engem a te nevedért és vezérelj engemet.
31:5 Ments ki engem a hålóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erÔsségem.
31:6 Kezedre bĂzom lelkemet, te vĂĄltasz meg engemet, oh Uram, hĂ»sĂ©ges Isten.
31:7 GyĂ»lölöm a hazug hiĂșsĂĄgok hĂveit, Ă©s az Ărban bĂzom Ă©n.
31:8 Hadd vigadjak Ă©s örĂŒljek a te kegyelmednek, a miĂ©rt meglĂĄtod nyomorĂșsĂĄgomat [Ă©s] megismered a hĂĄborĂșsĂĄgokban lelkemet;
31:9 Ăs nem rekesztesz be engem ellensĂ©g kezĂ©be, [sĂ”t] tĂĄgas tĂ©rre ĂĄllatod lĂĄbaimat.
31:10 KönyörĂŒlj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a bĂșbĂĄnat miatt szemem, lelkem, testem.
31:11 Mert bĂĄnatban enyĂ©szik Ă©letem, Ă©s sĂłhajtĂĄsban [mĂșlnak] Ă©veim; bĂ»nöm miatt roskadoz erĂ”m, Ă©s kiasznak csontjaim.
31:12 TemĂ©rdek ĂŒldözĂ”m miatt csĂșfsĂĄggĂĄ lettem, kivĂĄlt szomszĂ©daimĂ©, Ă©s ismerĂ”seimnek fĂ©lelmĂ©vĂ©; a kik az utczĂĄn lĂĄtnak, elfutnak tĂ”lem.
31:13 Töröltettem, akår a halott, az emlékezetbÔl; olyannå lettem, mint az elroshadt edény.
31:14 Mert hallottam sokak rĂĄgalmĂĄt, iszonyatossĂĄgot mindenfelĂ”l, a mint egyĂŒtt tanĂĄcskoztak ellenem, Ă©s terveztĂ©k, hogy elraboljĂĄk lelkemet.
31:15 De Ă©n benned bĂzom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
31:16 Ăletem ideje kezedben van: szabadĂts meg ellensĂ©geim kezĂ©bĂ”l Ă©s ĂŒldözĂ”imtĂ”l.
31:17 VilĂĄgosĂtsd meg orczĂĄdat a te szolgĂĄdon, tarts meg engem jĂłvoltodbĂłl.
31:18 Uram, ne szĂ©gyenĂŒljek meg, mivelhogy hĂvlak tĂ©ged; a gonoszok szĂ©gyenĂŒljenek meg [Ă©s] pusztuljanak a Seolba.
31:19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerÔen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
31:20 Mily bĂ”sĂ©ges a te jĂłsĂĄgod, a melyet fentartasz a tĂ©ged fĂ©lĂ”knek, [Ă©s] megbizonyĂtasz a te benned bĂzĂłkon az emberek fiai elĂ”tt.
31:21 Elrejted Ă”ket a te orczĂĄdnak rejtekĂ©ben az emberek zendĂŒlĂ©sei elĂ”l; sĂĄtorban Ă”rzöd Ă”ket a perpatvarkodĂł nyelvektĂ”l.
31:22 Ăldott az Ăr, hogy csodĂĄlatossĂĄ tette kegyelmĂ©t rajtam, mint egy megerĂ”sĂtett vĂĄroson!
31:23 Ăn ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elĂ”l; de mĂ©gis, meghallgattad esedezĂ©seimnek szavĂĄt, mikor kiĂĄltottam hozzĂĄd.
31:24 SzeressĂ©tek az Urat mind ti Ă” kedveltjei; a hĂveket megĂ”rzi az Ăr Ă©s bĂ”ven megfizet a kevĂ©lyen cselekvĂ”knek!
31:25 Legyetek erĂ”sek Ă©s bĂĄtorodjĂ©k a ti szĂvetek mindnyĂĄjan, a kik vĂĄrjĂĄtok az Urat!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase