107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
107:3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
107:7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
107:8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:9 Hogy megelĂ©gĂtĂ© a szomjĂşhozĂł lelket, Ă©s az Ă©hezõ lelket betöltĂ© jĂłval!
107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
107:12 AzĂ©rt megalázta az õ szĂvöket nyomorĂşsággal: elestek Ă©s nem volt segĂtsĂ©gök.
107:13 De az Ăšrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarĂşságukbĂłl kiszabadĂtá õket.
107:14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
107:15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
107:17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
107:18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
107:19 De az Ăšrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarĂşságukbĂłl kiszabadĂtotta õket.
107:20 Kibocsátá az õ szavát Ă©s meggyĂłgyĂtá õket, Ă©s kimentĂ© õket az õ vermeikbõl.
107:21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
107:28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
107:29 MegállĂtá a szĂ©lvĂ©szt, hogy csillapodjĂ©k, Ă©s megcsendesedtek a habok.
107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
107:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
107:32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
107:33 FolyĂłvizeket tett vala pusztává, Ă©s vĂzforrásokat szárazzá;
107:34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
107:35 Pusztaságot tett vala állĂł tavakká, Ă©s kiaszott földet vĂzforrásokká.
107:36 És telepĂtett oda Ă©hezõket, hogy lakĂł-városokat Ă©pĂtsenek.
107:37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
107:38 És megáldá õket Ă©s igen megszaporodának, Ă©s barmaikat sem kevesbĂtette meg.
107:39 De megkevesedtek Ă©s meggörnyedtek vala ĂnsĂ©g, nyomorĂşság Ă©s keserĂ»sĂ©g miatt.
107:40 Gyalázatot zĂşdĂtott a fejedelmekre, Ă©s bujdostatta õket Ăşt nĂ©lkĂĽl valĂł kietlenben.
107:41 De felemelĂ© a nyomorultat az ĂnsĂ©gbõl, Ă©s hasonlĂłvá tette a nemzetsĂ©geket a juhnyájhoz.
107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
107:43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase