141:1 Dávid zsoltára. &Uram! hĂvlak tĂ©ged: siess Ă©n hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hĂvlak tĂ©ged.
141:2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
141:3 TĂ©gy Uram závárt az Ă©n szájamra; õriztessed az Ă©n ajkaim nyĂlását!
141:4 Ne engedd szĂvemet rosszra hajlani, hogy istentelenĂĽl ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; Ă©s ne egyem azoknak kedvelt Ă©telĂ©bõl!
141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
141:6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bĂráik, akkor hallgatják az Ă©n beszĂ©deimet, mert gyönyörĂ»sĂ©gesek.
141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
141:9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
141:10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; mĂg Ă©n egyben általmegyek!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase