30:1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, Ă©s te meggyĂłgyĂtottál engem!
30:4 Uram, felhoztad a SeolbĂłl az Ă©n lelkemet, fölĂ©lesztettĂ©l a sĂrbaszállĂłk közĂĽl.
30:5 Zengedezzetek az Ăšrnak, ti hĂvei! DicsõĂtsĂ©tek szent emlĂ©kezetĂ©t.
30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
30:8 Uram, jĂłkedvedbõl erõssĂ©get állĂtottál föl hegyemre; de elrejtĂ©d orczádat, Ă©s megroskadtam.
30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
30:10 Mit használ vĂ©rem, ha sĂrba szállok? DicsĂ©r-e tĂ©ged a por; hirdeti-Ă© igazságodat?
30:11 Hallgass meg, Uram, könyörĂĽlj rajtam! Uram, lĂ©gy segĂtsĂ©gem!
30:12 Siralmamat vĂgságra fordĂtottad, leoldoztad gyászruhámat, körĂĽlöveztĂ©l örömmel.
30:13 Hogy zengjen nĂ©ked Ă©s el ne hallgasson felõled a dicsĂ©ret: Uram, Ă©n Istenem, örökkĂ© dicsõĂtlek tĂ©ged.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase