2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
2:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
2:8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
2:9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bÃrái!
2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bÃznak!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase