42:1 Az Ă©neklõmesternek; KĂłráh fiainak tanĂtása.
42:2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
42:3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?
42:4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
42:5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.
42:6 MiĂ©rt csĂĽggedsz el lelkem Ă©s nyughatatlankodol bennem? BĂzzál Istenben, mert mĂ©g hálát adok Ă©n nĂ©ki az õ orczájának szabadĂtásáért.
42:7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.
42:8 Ă–rvĂ©ny örvĂ©nyt hĂv elõ zuhatagjaid hangjára; minden vĂzáradásod Ă©s hullámod összecsap fölöttem!
42:9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
42:10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
42:11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
42:12 MiĂ©rt csĂĽggedsz el lelkem, Ă©s miĂ©rt nyughatatlankodol bennem? BĂzzál Istenben, mert mĂ©g hálát adok Ă©n nĂ©ki, az Ă©n szabadĂtĂłmnak Ă©s Istenemnek.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase