109:1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
109:3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
109:10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
109:13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
109:15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
109:24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
109:25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
109:28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
109:31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase