62:1 SionĂ©rt nem hallgatok Ă©s JeruzsálemĂ©rt nem nyugszom, mĂg földerĂĽl, mint fĂ©nyessĂ©g az Ă• igazsága, Ă©s szabadulása, mint a fáklya tĂĽndököl.
62:2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
62:3 És leszel dicsõsĂ©g koronája az Ăšr kezĂ©ben, Ă©s királyi fejdĂsz Istened kezĂ©ben.
62:4 Nem neveznek többĂ© elhagyatottnak, Ă©s földedet sem nevezik többĂ© pusztának, hanem Ăgy hĂvnak: Ă©n gyönyörĂ»sĂ©gem, Ă©s földedet Ăgy: fĂ©rjhez adott; mert az Ăšr gyönyörködik benned, Ă©s földed fĂ©rjhez adatik.
62:5 Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
62:6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
62:7 És ne hagyjatok nyugtot nĂ©ki, mĂg megĂşjĂtja Ă©s dicsõsĂ©gessĂ© teszi Jeruzsálemet e földön.
62:8 Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,
62:9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
62:10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, kĂ©szĂtsĂ©tek a nĂ©pnek Ăştát, töltsĂ©tek, töltsĂ©tek az ösvĂ©nyt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlĂłt a nĂ©pek fölĂ©.
62:11 ĂŤmĂ©, az Ăšr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ĂmĂ©, eljött szabadulásod, ĂmĂ©, jutalma vele jõ, Ă©s megfizetĂ©se õ elõtte!
62:12 És hĂvják õket szent nĂ©pnek, az Ăšr megváltottainak, Ă©s tĂ©ged hĂvnak: keresett Ă©s nem elhagyott városnak.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase