33:1 Jaj nĂ©ked pusztĂtĂł Ă©s el nem pusztĂtott, te csalárd, a kit mĂ©g meg nem csaltak! Ha bevĂ©gzed a pusztĂtást, el fogsz pusztĂttatni; ha kĂ©szen leszel csalárdságoddal, tĂ©ged fognak megcsalni.
33:2 Uram, könyörĂĽlj rajtunk! TĂ©ged várunk; lĂ©gy karjuk reggelenkĂ©nt, Ă©s szabadĂtĂłnk a szorongatásnak idejĂ©n!
33:3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
33:4 És elpusztĂtják zsákmánytokat sáska pusztĂtásával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
33:5 Felmagasztaltatott az Ăšr, mert magasságban lakozik, betöltĂ© Siont ĂtĂ©lettel Ă©s igazsággal.
33:6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
33:7 ĂŤmĂ©, erõseik ott kĂĽnn kiáltanak, a bĂ©kessĂ©g követei keservesen sĂrnak.
33:8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
33:9 SĂrt, meghervadt a föld, a Libánon megszĂ©gyenĂĽlt, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, Ă©s lombtalan Básán Ă©s Karmel.
33:10 Most fölkelek, Ăgy szĂłl az Ăšr, most föltámadok, most fölemelkedem!
33:11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
33:12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
33:13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
33:14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?
33:15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
33:16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
33:17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
33:18 SzĂved elgondolja a [mult] fĂ©lelmĂ©t: hol az ĂrĂł, hol a mĂ©rlegelõ, hol a tornyok összeĂrĂłja?
33:19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.
33:20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
33:21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
33:22 Mert az Ăšr a mi bĂránk, az Ăšr a mi vezĂ©rĂĽnk, az Ăšr a mi királyunk, Ă• tart meg minket!
33:23 Megtágultak köteleid, árbĂłczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszĂtenek: akkor sok rablott prĂ©dát osztanak, [mĂ©g] a sánták [is] zsákmányt vetnek.
33:24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase