7:1 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
7:2 És hĂrĂĽl vivĂ©k a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesĂĽlt! Ă©s megindula szĂve s nĂ©pĂ©nek szĂve, a mint megindulnak az erdõ fái a szĂ©l miatt.
7:3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;
7:4 És mondd nĂ©ki: Vigyázz Ă©s lĂ©gy nyugodt; ne fĂ©lj! Ă©s meg ne lágyuljon szĂved e kĂ©t fĂĽstölgõ ĂĽszögdarab miatt, Reczinnek Ă©s Sziriának, Ă©s Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!
7:5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:
7:6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,
7:7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!
7:8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.
7:9 Efraim feje pedig Samaria, Ă©s Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!
7:10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
7:11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
7:12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!
7:13 Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
7:14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
7:15 Ki vajat Ă©s mĂ©zet eszik, mĂg megtanulja a gonoszt megvetni, Ă©s a jĂłt választani;
7:16 Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
7:17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
7:18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
7:19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.
7:20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;
7:21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,
7:22 És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.
7:23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.
7:24 Nyilakkal Ă©s kĂ©zĂvvel mehet oda [az ember,] mivel tövis Ă©s gaz verte fel mind az egĂ©sz földet;
7:25 Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase