49:1 Hallgassatok reám, ti szigetek, Ă©s figyeljetek távol valĂł nĂ©pek: anyám mĂ©hĂ©tõl hĂvott el az Ăšr, anyámnak szĂve alatt már emlĂ©kezett nevemrõl.
49:2 HasonlĂłvá tevĂ© számat az Ă©les kardhoz, keze árnyĂ©kában rejtett el engem, Ă©s fĂ©nyes nyĂllá tett engemet, Ă©s tegzĂ©be zárt be engem.
49:3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsõülök.
49:4 És Ă©n mondám: Hiába fáradoztam, semmire Ă©s haszontalan költöttem el erõmet; de az Ăšrnál van ĂtĂ©letem, Ă©s jutalmam IstenemnĂ©l.
49:5 És most Ăgy szĂłl az Ăšr, a ki engem anyám mĂ©hĂ©tõl szolgájává alkotott, hogy JákĂłbot Ă• hozzá megtĂ©rĂtsem Ă©s hogy Izráel hozzá gyĂ»jtessĂ©k; hiszen tisztelt vagyok az Ăšr szemeiben Ă©s erõssĂ©gem az Ă©n Istenem!
49:6 ĂŤgy szĂłl: KevĂ©s az, hoggy nĂ©kem szolgám lĂ©gy, a JákĂłb nemzetsĂ©ginek megĂ©pĂtĂ©sĂ©re Ă©s Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a nĂ©peknek is világosságul adtalak, hogy ĂĽdvöm a föld vĂ©gĂ©ig terjedjen!
49:7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
49:8 ĂŤgy szĂłl az Ăšr: JĂłkedvem idejĂ©n Ă©n meghallgattalak, Ă©s a szabadulás napján segĂtettelek; megtartlak Ă©s nĂ©p szövetsĂ©gĂ©vĂ© teszlek, hogy megĂ©pĂtsd a földet, Ă©s kioszd az elpusztult öröksĂ©geket;
49:9 Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:
49:10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.
49:11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
49:12 ĂŤmĂ©, ezek messzirõl jönnek ĂmĂ©, amazok Ă©szak Ă©s a tenger felõl, Ă©s amazok Sinnek földĂ©rõl!
49:13 Ujjongjatok egek, Ă©s föld örvendezz, ujjongva Ă©nekeljetek hegyek; mert megvĂgasztalá nĂ©pĂ©t az Ăšr, Ă©s könyörĂĽl szegĂ©nyein!
49:14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
49:15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
49:16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen.
49:17 Elõsietnek fiaid, rombolĂłid Ă©s pusztĂtĂłid eltávoznak belõled.
49:18 Emeld fel köröskörĂĽl szemeidet, Ă©s lássad, mindnyájan egybegyĂ»lnek, hozzád jönnek. Élek Ă©n, Ăgy szĂłl az Ăšr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint Ă©kszert, Ă©s felkötöd, mint menyasszony.
49:19 Mert romjaid Ă©s pusztaságaid Ă©s elpusztult földed, mindez szĂ»k lesz most a lakosságnak, Ă©s messze távoznak elpusztĂtĂłid.
49:20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
49:21 És te Ăgy szĂłlsz szĂvedben: Ki szĂ»lte nĂ©kem ezeket? hisz Ă©n gyermektelen Ă©s termĂ©ketlen voltam, fogoly Ă©s számkivetett; Ă©s ezeket ki nevelte föl? ĂŤmĂ©, Ă©n egyedĂĽl maradtam meg; ezek hol voltak?
49:22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
49:23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
49:24 Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
49:25 Igen, Ăgy szĂłl az Ăšr, az erõstõl elvĂ©tetnek a foglyok is, Ă©s megszabadul a kegyetlen zsákmánya, Ă©s háborgatĂłidat Ă©n háborĂtom meg, Ă©s Ă©n tartom meg fiaidat.
49:26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene!]
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase