16:1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.
16:2 Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lõnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:
16:3 Adj tanácsot, tarts ĂtĂ©letet; tegyed árnyĂ©kodat dĂ©lben olyanná, mint az Ă©jszaka, rejtsd el a kiĂ»zötteket, [Ă©s] a bujdosĂłt ne add ki!
16:4 Lakozzanak benned menekĂĽltjeim, [Ă©s] Moábnak te lĂ©gy oltalom a pusztĂtĂł ellen! Mert vĂ©ge a nyomorgatĂłnak, megszĂĽnt a pusztĂtás, Ă©s elfogytak a földrõl a tapodĂłk.
16:5 És [Isten] kegyelme megerõsĂtett egy ĂĽlõszĂ©ket, Ă©s ĂĽl azon igazsággal Dávid sátorában egy bĂrĂł, jogosság keresõje, igazság ismerõje.
16:6 Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gõgjét, kevélységét, dühét, [és] üres kérkedését.
16:7 Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir- Háresethnek romjain egészen megtörve.
16:8 Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szõlõjének drága vesszõit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, [és] a tengeren túlnyúltak.
16:9 EzĂ©rt siratom Jáézer siralmával Sibma szõlõjĂ©t, megnedvesĂtlek könyeimmel Hesbon Ă©s EleálĂ©, mert szĂĽretedrõl Ă©s aratásodrĂłl a vĂg Ă©neklĂ©s elmaradt.
16:10 ElvĂ©tetett a vĂgság Ă©s öröm a kertbõl, Ă©s a szõlõkben nem vĂgadnak [Ă©s] nem kiáltanak, bort sajtĂłkban nem nyom a bornyomĂł, vĂ©get vetettem a vĂg Ă©neklĂ©snek.
16:11 EzĂ©rt bensõm MoábĂ©rt, mint a czitera sĂr, Ă©s szĂvem Kir-HeresĂ©rt!
16:12 És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!
16:13 Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felõl már régen.
16:14 És most szól az Úr, mondván: Három esztendõ alatt, melyek, mint napszámos esztendõi, megaláztatik Moáb dicsõsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erõtelen lészen.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase