44:1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
44:2 ĂŤgy szĂłl az Ăšr, teremtõd Ă©s alkotĂłd anyád mĂ©hĂ©tõl fogva, a ki megsegĂt: Ne fĂ©lj, Ă©n szolgám JákĂłb, Ă©s te igaz nĂ©p, a kit elválasztottam!
44:3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
44:4 És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.
44:5 Ez azt mondja: Ă©n az ĂšrĂ© vagyok, amaz JákĂłb nevĂ©t emlegeti, Ă©s a másik önkezĂ©vel Ărja: az ĂšrĂ© vagyok, Ă©s hĂzelegve Izráel nevĂ©t emlĂti.
44:6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
44:7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövõt.
44:8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elõre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kõszál, nem tudok!
44:9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
44:10 Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött? a mely semmit sem használ!
44:11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elõ; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
44:12 A kovács fejszĂ©t [kĂ©szĂt,] Ă©s munkálkodik a szĂ©nnĂ©l, Ă©s alakĂtja azt põrölylyel, Ă©s munkálja azt erõs karjával, Ă©s megĂ©hezik Ă©s ereje nincsen, Ă©s vizet sem iszik Ă©s elfárad.
44:13 Az ács mĂ©rõzsinĂłrt von, Ă©s lefesti azt ĂrĂłvesszõvel, Ă©s meggyalulja azt, a czirkalommal alakĂtja, Ă©s csinálja azt fĂ©rfiĂş formájára, ember Ă©kessĂ©gĂ©re, hogy házában lakjĂ©k.
44:14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdõ fáiban, fenyõt plántál, a melyet az esõ fölnevel.
44:15 AzokbĂłl az ember tĂĽzet gerjeszt, vesz belõlök Ă©s melegszik, meggyĂşjtja Ă©s kenyeret sĂĽt; sõt istent is csinál abbĂłl Ă©s imádja, bálványt kĂ©szĂt Ă©s elõtte leborul;
44:16 Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!
44:17 MaradĂ©kábĂłl istent kĂ©szĂt, bálványát; leborulva imádja azt Ă©s könyörög hozzá, Ă©s Ăgy szĂłl: SzabadĂts meg, mert te vagy istenem!
44:18 Nem tudnak Ă©s nem Ă©rtenek, mert bekenvĂ©k szemeik Ă©s nem látnak, Ă©s szĂvök nem eszmĂ©l.
44:19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy elõtt?
44:20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szĂve vezette fĂ©lre azt, hogy meg ne szabadĂtsa lelkĂ©t Ă©s ezt mondja: Hát nem hazugság van-Ă© jobbkezemben?
44:21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekrõl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
44:22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
44:23 Ă–rĂĽljetek egek, mert az Ăšr vĂ©gbe vitte, kiáltsatok földnek mĂ©lysĂ©gei, ujjongva Ă©nekeljetek hegyek, erdõ Ă©s benne minden fa; mert megváltá az Ăšr JákĂłbot, Ă©s Izráelben megdicsõĂti magát.
44:24 ĂŤgy szĂłl az Ăšr, megváltĂłd Ă©s alkotĂłd anyád mĂ©hĂ©tõl fogva: Én vagyok az Ăšr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedĂĽl kifeszĂtem, Ă©s kiszĂ©lesĂtem a földet magamtĂłl;
44:25 Ki a hazugok jeleit megrontja, Ă©s a varázslĂłkat megbolondĂtja, a bölcseket megszĂ©gyenĂti, Ă©s tudományukat bolondsággá teszi.
44:26 A ki szolgája beszĂ©dĂ©t beteljesĂti, Ă©s vĂ©ghez viszi követei tanácsát, a ki Ăgy szĂłl Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! Ă©s JĂşda városainak: MegĂ©pĂttessenek! Ă©s romjait felállatom!
44:27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
44:28 Ki CzĂrusnak ezt mondja: Pásztorom! ki vĂ©ghez viszi minden akaratomat, Ă©s ezt mondja Jeruzsálemnek: MegĂ©pĂttessĂ©k! Ă©s a templomnak: Alapja vettessĂ©k!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase