17:1 JövendölĂ©s Damaskus ellen. ĂŤmĂ© Damaskus városa elpusztĂttatik, Ă©s romok halmává lesz;
17:2 ArĂłer városai elhagyatnak, [Ă©s] barmokĂ©i lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborĂtatlanul.
17:3 És vége lesz Efraim erõsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsõsége, ezt mondja a seregeknek Ura.
17:4 És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.
17:5 És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;
17:6 És csak mezgĂ©rlĂ©s marad belõlök, mint az olajfa megrázásakor kĂ©t-három bogyĂł az ágak hegyĂ©n, nĂ©gy-öt a gyĂĽmölcsfának lombjai közt, Ăgy szĂłl az Ăšr, Izráel Istene.
17:7 Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;
17:8 És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.
17:9 Erõs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdõ és hegytetõ, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elõtt, és pusztasággá lesznek.
17:10 Mert elfelejtkeztĂ©l megszabadĂtĂł Istenedrõl, Ă©s nem emlĂ©keztĂ©l meg erõs kõszáladrĂłl, ez okĂ©rt ĂĽltetĂ©l gyönyörĂ»sĂ©ges ĂĽltetĂ©seket, Ă©s idegen vesszõt plántáltál belĂ©jök;
17:11 A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: [de] nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!
17:12 Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erõs vizek!
17:13 A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;
17:14 EstvĂ©nek idejĂ©n rĂ©mĂĽlĂ©s száll reájok [Ă©s] minekelõtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztĂtĂłinknak Ă©s sorsok rablĂłinknak!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase