14:1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja õket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
14:2 És felveszik õket a nĂ©pek, Ă©s elviszik õket lakhelyökre, Ă©s Izráel háza bĂrni fogja õket az Ăšr földĂ©n, szolgák Ă©s szolgálĂłk gyanánt; Ă©s foglyaik lesznek foglyul vivõik, Ă©s uralkodnak nyomorgatĂłikon.
14:3 És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
14:4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lõn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lõn!
14:5 Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
14:6 A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
14:7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
14:8 Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai [ezt mondják:] Mióta te megdõltél, nem jõ favágó ellenünk.
14:9 Alant a sĂr megindul te miattad megĂ©rkezĂ©sedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti szĂ©keikrõl a nĂ©pek minden királyait;
14:10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erõtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
14:11 KevĂ©lysĂ©ged [Ă©s] lantjaid zengĂ©se a sĂrba szállt; fekvõ ágyad fĂ©rgek, Ă©s takarĂł lepled pondrĂłk!
14:12 Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
14:13 Holott te ezt mondád szĂvedben: Az Ă©gbe megyek fel, az Isten csillagai fölĂ© helyezem ĂĽlõszĂ©kemet, Ă©s lakom a gyĂĽlekezet hegyĂ©n messze Ă©szakon.
14:14 Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
14:15 Pedig a sĂrba szállsz alá, sĂrgödör mĂ©lysĂ©gĂ©be!
14:16 A kik látnak, rád tekintenek, [Ă©s] elgondolják: Ez-Ă© a föld ama háborgatĂłja, a ki királyságokat rendĂtett meg?
14:17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, [és ]foglyait nem bocsátá haza!
14:18 A nĂ©peknek minden királyai dicsõsĂ©gben nyugosznak, kiki az õ sĂrjában,
14:19 Te pedig [messze] vettetel sĂrodtĂłl, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasĂrba leszállĂłkkal, mint valami eltapodott holttest!
14:20 Nem egyesĂĽlsz velök a sĂrban, mert elpusztĂtád földedet, megölted nĂ©pedet: nem Ă©l sokáig a gonoszok magva [sem!]
14:21 KĂ©szĂtsetek öldöklĂ©st az õ fiainak atyáik vĂ©tkéért, hogy fel ne keljenek, Ă©s öröksĂ©gĂĽl bĂrják e földet, Ă©s városokkal töltsĂ©k be e földnek szĂnĂ©t!
14:22 És felkelnek õ ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
14:23 És a sĂĽndisznĂłnak öröksĂ©gĂ©vĂ© Ă©s állĂł vizek tavává teszem azt, Ă©s elsöpröm azt a pusztĂtás seprõjĂ©vel, szĂłl a seregeknek Ura.
14:24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
14:25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
14:26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felõl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
14:27 Mert a seregek Ura vĂ©gezte, Ă©s ki teszi azt erõtelennĂ©? Az õ keze fel van emelve; ki fordĂtja el azt?
14:28 A mely esztendõben meghalt Akház király, akkor lõn e jövendölés.
14:29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a tĂ©ged verõnek vesszeje, mert a kĂgyĂł magvábĂłl baziliskus jõ ki, a melytõl szárnyas sárkány származik.
14:30 És legelnek a szegényeknek elsõszülöttei, és a szûkölködõk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
14:31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jõ észak felõl; és nem marad el seregeibõl egy sem!
14:32 És mit felelnek a nĂ©pek követei? [Azt,] hogy az Ăšr vetĂ© meg a Sion alapját, Ă©s abban bĂznak nĂ©pe szegĂ©nyei.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase