40:1 VĂgasztaljátok, vĂgasztaljátok nĂ©pemet, Ăgy szĂłl Istenetek!
40:2 SzĂłljatok Jeruzsálem szĂvĂ©hez, Ă©s hirdessĂ©tek nĂ©ki, hogy vĂ©ge van nyomorĂşságának, hogy bĂ»ne megbocsáttatott; hiszen kĂ©tszeresen sujtotta õt az Ăšr keze minden bĂ»neiĂ©rt.
40:3 Egy szĂł kiált: A pusztában kĂ©szĂtsĂ©tek az Ăšrnak Ăştát, ösvĂ©nyt egyengessetek a kietlenben a mi IstenĂĽnknek!
40:4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
40:5 És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
40:6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!
40:7 Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.
40:8 Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
40:9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
40:10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.
40:11 Mint pásztor, nyáját Ăşgy legelteti, karjára gyĂ»jti a bárányokat Ă©s ölĂ©ben hordozza, a szoptatĂłsokat szelĂden vezeti.
40:12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?
40:13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?
40:14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosĂtsa Ă•t, Ă©s tanĂtsa Ă•t igazság ösvĂ©nyĂ©re, Ă©s tanĂtsa ismeretre, Ă©s oktassa Ă•t az Ă©rtelem Ăştára?
40:15 ĂŤm a nĂ©pek, mint egy csöpp a vederben, Ă©s mint egy porszem a mĂ©rlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ĂmĂ© a szigeteket mint kis port emeli föl!
40:16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.
40:17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
40:18 És kihez hasonlĂtjátok az Istent, Ă©s minõ kĂ©pet kĂ©szĂtetek Ă• rĂłla?
40:19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];
40:20 A ki szegĂ©ny [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állĂtson, a mely nem ingadoz.
40:21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
40:22 Ki ĂĽl a föld kereksĂ©ge fölött, a melynek lakĂłi mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, Ă©s kifeszĂti, mint a sátort, lakásra;
40:23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
40:24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
40:25 Kihez hasonlĂttok hát engem, hogy hasonlĂł volnĂ©k? szĂłl a Szent.
40:26 EmeljĂ©tek föl a magasba szemeiteket, Ă©s lássátok meg, ki teremtĂ© azokat? Ă•, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevĂ©n szĂłlĂtja; nagy hatalma Ă©s erõssĂ©ge miatt egyetlen hĂjok sincsen.
40:27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
40:28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
40:29 Erõt ad a megfáradottnak, Ă©s az erõtlen erejĂ©t megsokasĂtja.
40:30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
40:31 De a kik az Ăšrban bĂznak, erejök megĂşjul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyĂ»k, futnak Ă©s nem lankadnak meg, járnak Ă©s nem fáradnak el!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase