38:1 Azon napokban halĂĄlos betegsĂ©gbe esĂ©k EzĂ©kiĂĄs, Ă©s eljött hozzĂĄ ĂsaiĂĄs ĂmĂłs fia, a prĂłfĂ©ta, Ă©s mondĂĄ nĂ©ki: Ezt mondja az Ăr: rendeld el hĂĄzadat, mert meghalsz Ă©s meg nem gyĂłgyulsz!
38:2 Ăs EzĂ©kiĂĄs arczczal a falnak fordulvĂĄn, könyörge az Ărnak,
38:3 Ăs monda: Oh Uram, emlĂ©kezzĂ©l meg arrĂłl, hogy Ă©n elĂ”tted jĂĄrtam, igazsĂĄgban Ă©s egĂ©sz szĂvvel, Ă©s hogy a mi jĂł elĂ”tted, azt mĂ»veltem! Ă©s sĂrt EzĂ©kiĂĄs keservesen.
38:4 Ăs lĂ”n az Ăr beszĂ©de ĂsaiĂĄshoz, mondvĂĄn:
38:5 Menj el, Ă©s mondd EzĂ©kiĂĄsnak: Ăgy szĂłl az Ăr, DĂĄvidnak, atyĂĄdnak Istene: Hallottam imĂĄdsĂĄgodat, lĂĄttam könyeidet, ĂmĂ©, mĂ©g napjaidhoz tizenöt esztendĂ”t adok.
38:6 Ăs az assiriai kirĂĄly kezĂ©bĂ”l megszabadĂtlak tĂ©ged Ă©s e vĂĄrost; megoltalmazom e vĂĄrost!
38:7 Ez legyen jel nĂ©ked az ĂrtĂłl, hogy teljesĂti azt az Ăr, a mit mondott:
38:8 ĂmĂ©, visszatĂ©rĂtem az ĂĄrnyĂ©kot, azokon a fokokon, a melyeken az AkhĂĄz napĂłrĂĄjĂĄn a nap mĂĄr ĂĄtvonult, tĂz fokkal; Ă©s visszatĂ©rt az ĂĄrnyĂ©k tĂz fokkal azokon a fokokon, a melyeken mĂĄr ĂĄtvonult.
38:9 EzĂ©kiĂĄsnak, JĂșda kirĂĄlyĂĄnak följegyzĂ©se, mikor megbetegedett, Ă©s betegsĂ©gĂ©bĂ”l fölgyĂłgyult.
38:10 Ăn azt mondĂĄm: hĂĄt napjaimnak nyugalmĂĄban kell alĂĄszĂĄllanom a sĂr kapuihoz, megfosztva többi Ă©veimtĂ”l!
38:11 Mondåm: nem låtom az Urat, az Urat az élÔk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
38:12 [Por]sĂĄtorom lerontatik, Ă©s elmegy tĂ”lem, mint a pĂĄsztor hajlĂ©ka! ĂsszehajtĂĄm, mint a takĂĄcs, Ă©letemet; hiszen levĂĄgott a fonalrĂłl engem; reggeltĂ”l estig vĂ©gzesz velem!
38:13 Reggelig nyugton vĂĄrtam; mint oroszlĂĄn, Ășgy törte össze minden csontjaimat; reggeltĂ”l estig vĂ©gzesz velem!
38:14 Mint a fecske Ă©s a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magassĂĄgba meredtek: Uram! erĂ”szak rajtam, szabadĂts meg!
38:15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és à azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége utån!
38:16 Oh Uram! ezek ĂĄltal Ă©l [minden!] Ă©s ezekben van teljessĂ©ggel lelkem Ă©lete. Te meggyĂłgyĂtasz Ă©s Ă©ltetsz engemet!
38:17 ĂmĂ©, ĂĄldĂĄsul volt nĂ©kem a nagy keserĂ»sĂ©g, Ă©s Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulĂĄsnak vermĂ©bĂ”l, mert hĂĄtad mögĂ© vetetted minden bĂ»neimet!
38:18 Mert nem a sĂr dicsĂ”Ăt TĂ©ged, Ă©s nem a halĂĄl magasztal TĂ©ged, hĂ»sĂ©gedre nem a sĂrverembe szĂĄllĂłk vĂĄrnak!
38:19 Ki Ă©l, ki Ă©l, csak az dicsĂ”Ăt TĂ©ged, mint ma Ă©n! Az atya a fiaknak hirdeti hĂ»sĂ©gedet!
38:20 Az Ăr szabadĂtott meg engemet; azĂ©rt Ă©nekeljĂŒk Ă©nekimet Ă©ltĂŒnk minden napjaiban az Ărnak hĂĄzĂĄban!
38:21 Akkor mondĂĄ ĂsaiĂĄs, hogy vegyenek egy fĂŒgekalĂĄcsot, Ă©s dörzsöljĂ©k rĂĄ a fekĂ©lyre, hogy meggyĂłgyuljon.
38:22 Ăs mondĂĄ EzĂ©kiĂĄs: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Ăr hĂĄzĂĄba?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase