42:1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
42:2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, Ă©s senki tĂ©ged el nem fordĂthat attĂłl, a mit elgondoltál.
42:3 Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
42:4 Hallgass hát, kĂ©rlek, Ă©n hadd beszĂ©ljek; Ă©n kĂ©rdezlek, te pedig tanĂts meg engem!
42:5 Az én fülemnek hallásával hallottam felõled, most pedig szemeimmel látlak téged.
42:6 Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!
42:7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
42:8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám Jób.
42:9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
42:10 Azután eltávolĂtá Isten JĂłbrĂłl a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiĂ©rt, Ă©s kĂ©tszeresen visszaadá az Ăšr JĂłbnak mindazt, a mije volt.
42:11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elõbbi ismerõse, és evének õ vele együtt kenyeret az õ házában; sajnálkozának felette és vigasztalák õt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggõt.
42:12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lõn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
42:13 És lõn néki hét fia és három leánya.
42:14 És az elsõnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.
42:15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.
42:16 JĂłb pedig Ă©l vala ezután száznegyven esztendeig, Ă©s látja vala az õ fiait Ă©s unokáit negyedĂzig.
42:17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase