4:1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
4:2 Ha szĂłlni prĂłbálunk hozzád, zokon veszed-Ă©? De hát ki bĂrná tĂĽrtõztetni magát a beszĂ©dben?
4:3 ĂŤmĂ© sokakat oktattál, Ă©s a megfáradott kezeket megerõsĂtetted;
4:4 A tántorgĂłt a te beszĂ©deid fentartották, Ă©s a reszketõ tĂ©rdeket megerõsĂtetted;
4:5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
4:6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
4:7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
4:8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
4:9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
4:10 Az oroszlán ordĂtása, a sakál ĂĽvöltĂ©se, Ă©s az oroszlán-kölykök fogai megsemmisĂĽlnek.
4:11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
4:12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
4:13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
4:14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
4:15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
4:16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
4:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
4:18 ĂŤmĂ© az õ szolgáiban sem bĂzhatik Ă©s az õ angyalaiban is talál hibát:
4:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
4:20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
4:21 Ha kiszakĂttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-Ă© meg, Ă©s pedig bölcsessĂ©g nĂ©lkĂĽl?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase