22:1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
22:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
22:3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
22:4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
22:5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
22:6 Hiszen zálogot vettĂ©l a te atyádfiátĂłl mĂ©ltatlanul, Ă©s a szegĂ©nyeket mezĂtelenekkĂ© tetted.
22:7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
22:8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
22:9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
22:10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
22:11 Avagy a setĂ©tsĂ©g, hogy ne láthass, Ă©s a vizek árja, a mely elborĂt!
22:12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
22:13 És mĂ©gis azt mondod: Mit tud az Isten; megĂtĂ©lheti-Ă©, a mi a homály mögött van?
22:14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
22:15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
22:16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, Ă©s alapjokat elmosta a vĂz?!
22:17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
22:18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
22:19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
22:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
22:21 BĂzd csak azĂ©rt magadat õ reá Ă©s lĂ©gy bĂ©kessĂ©gben: ezekbõl jĂł származik reád.
22:22 VĂ©gy csak oktatást az õ szájábĂłl, Ă©s vĂ©sd szĂvedbe az õ beszĂ©deit!
22:23 Ha megtĂ©rsz a MindenhatĂłhoz, megĂ©pĂttetel, [Ă©s] az álnokságot távol Ă»zöd a te sátorodtĂłl.
22:24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
22:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
22:26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
22:27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
22:28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
22:29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
22:30 MegszabadĂtja a nem ártatlant is, Ă©s pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase