Main Index: Hungarian Bible UTF8

Jób 30

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42]

30:1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

30:2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

30:3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

30:4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

30:5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.

30:6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

30:7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

30:8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

30:9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

30:10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.

30:11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.

30:12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

30:13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

30:14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

30:15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.

30:16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

30:17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

30:18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

30:19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

30:20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

30:21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

30:22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

30:23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

30:24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?

30:25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?

30:26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

30:27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

30:28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.

30:29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30:30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.

30:31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.