9:1 Felele pedig Jób, és monda:
9:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
9:3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
9:4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
9:5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
9:6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
9:7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
9:8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9:9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
9:10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
9:11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
9:12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
9:13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
9:14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
9:15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
9:16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
9:17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
9:18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
9:19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
9:20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
9:21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
9:22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
9:23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
9:24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
9:25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
9:26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
9:27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
9:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
9:29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
9:30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
9:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
9:32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
9:33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
9:34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
9:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase