6:1 JĂłb pedig felele, Ă©s monda:
6:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
6:3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
6:4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
6:5 OrdĂt-Ă© a vadszamár a zöld fĂĽvön, avagy bõg-Ă© az ökör az õ abrakja mellett?
6:6 Vajjon Ăzetlen, sĂłtalan Ă©tket eszik-Ă© az ember; avagy kellemes Ăze van-Ă© a tojásfehĂ©rnek?
6:7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
6:8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
6:9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
6:10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
6:11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
6:12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
6:13 Hát nincsen-Ă© segĂtsĂ©g számomra; avagy a szabadulás elfutott-Ă© tõlem?!
6:14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
6:15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
6:16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
6:17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
6:18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
6:19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
6:20 MegszĂ©gyenlik, hogy bĂztak, közel mennek Ă©s elpirulnak.
6:21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
6:22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
6:23 SzabadĂtsatok ki engem az ellensĂ©g kezĂ©bõl, Ă©s a hatalmasok kezĂ©bõl vegyetek ki engem?
6:24 TanĂtsatok meg Ă©s Ă©n elnĂ©mulok, s a miben tĂ©vedek, Ă©rtessĂ©tek meg velem.
6:25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
6:26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
6:27 MĂ©g az árvának is nĂ©ki esnĂ©tek, Ă©s [sĂrt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
6:28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
6:29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
6:30 Van-Ă© az Ă©n nyelvemen hamisság, avagy az Ă©n Ănyem nem veheti-Ă© Ă©szre a nyomorĂşságot?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase