31:1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
31:2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
31:3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
31:4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
31:5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
31:6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
31:7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
31:8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
31:9 Ha az Ă©n szĂvem asszony után bomlott, Ă©s leselkedtem az Ă©n felebarátomnak ajtaján:
31:10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
31:11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
31:12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
31:13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
31:14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
31:15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
31:16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
31:17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
31:18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
31:19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
31:20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
31:21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az Ă©n segĂtsĂ©gemet;
31:22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
31:23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
31:24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
31:25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
31:26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
31:27 És az Ă©n szĂvem titkon elcsábult, Ă©s szájammal megcsĂłkoltam a kezemet:
31:28 Ez is birĂł elĂ© tartozĂł bĂ»n volna, mert ámĂtottam volna az Istent oda fent!
31:29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
31:30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31:31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
31:32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
31:33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
31:34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
31:35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! ĂŤmĂ©, ez a vĂ©gszĂłm: a MindenhatĂł feleljen meg nĂ©kem; Ă©s Ărjon könyvet ellenem az Ă©n vádlĂłm.
31:36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
31:37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
31:38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
31:39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
31:40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase