36:1 És folytatá Elihu, és monda:
36:2 Várj mĂ©g egy kevĂ©ssĂ©, majd felvilágosĂtlak, mert az IstenĂ©rt mĂ©g van mit mondanom.
36:3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
36:4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
36:5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
36:6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
36:7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
36:8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
36:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
36:10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
36:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
36:12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
36:13 De az álnok szĂvĂ»ek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
36:14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
36:15 A nyomorultat megszabadĂtja az õ nyomorĂşságátĂłl, Ă©s a szorongattatással megnyitja fĂĽlöket.
36:16 TĂ©ged is kiszabadĂtana az ĂnsĂ©g torkábĂłl tág mezõre, a hol nincs szorultság, Ă©s asztalod Ă©tke kövĂ©rsĂ©ggel lenne rakva;
36:17 De ha gonosz ĂtĂ©lettel vagy tele, Ăşgy utolĂ©rnek az ĂtĂ©let Ă©s igazság.
36:18 Csakhogy a harag ne ragadjon tĂ©ged csĂşfkodásra, Ă©s a nagy váltságdĂj se tántorĂtson el.
36:19 Ad-Ă© valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmifĂ©le erõfeszĂtĂ©sre!
36:20 Ne kĂvánjad az Ă©jszakát, a mely nĂ©peket mozdĂt ki helyökbõl.
36:21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
36:22 ĂŤmĂ©, mily fensĂ©ges az Isten az õ erejĂ©ben; kicsoda az, a ki Ăşgy tanĂtson, mint õ?
36:23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
36:24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
36:25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
36:26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
36:27 Hogyha magához szĂvja a vĂzcseppeket, ködĂ©bõl mint esõ cseperegnek alá,
36:28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
36:29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
36:30 ĂŤmĂ©, szĂ©tterjeszti magára az õ világosságát, Ă©s ráborĂtja a tengernek gyökereit.
36:31 Mert ezek által ĂtĂ©li meg a nĂ©peket, ád eledelt bõsĂ©gesen.
36:32 Kezeit elborĂtja villámlással, Ă©s kirendeli a lázadĂł ellen.
36:33 Az õ dörgĂ©se ad hĂrt felõle, mint a barom a közeledõ viharrĂłl.
36:34 EzĂ©rt remeg az Ă©n szĂvem, Ă©s csaknem kiszökik helyĂ©bõl.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase