14:1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
14:2 Mint a virág, kinyĂlik Ă©s elhervad, Ă©s eltĂĽnik, mint az árnyĂ©k Ă©s nem állandĂł.
14:3 MĂ©g az ilyen ellen is felnyitod-Ă© szemeidet, tennen magaddal törvĂ©nybe állĂtasz-Ă© engem?
14:4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
14:5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
14:6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
14:7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.
14:8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
14:9 A vĂznek illatátĂłl kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
14:10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
14:11 Mint a vĂz kiapad a tĂłbĂłl, a patak elapad, kiszárad:
14:12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.
14:13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnĂ©l engemet addig, a mĂg elmĂşlik a te haragod; határt vetnĂ©l nĂ©kem, azután megemlĂ©keznĂ©l rĂłlam!
14:14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-Ă©? [Akkor] az Ă©n hadakozásom minden idejĂ©ben remĂ©nylenĂ©k, mĂglen elkövetkeznĂ©k az Ă©n elváltozásom.
14:15 SzĂłlĂtanál Ă©s Ă©n felelnĂ©k nĂ©ked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
14:16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
14:17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.
14:18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;
14:19 A köveket lekoptatja a vĂz, a földet elsodorja annak árja: az ember remĂ©nysĂ©gĂ©t is Ăşgy teszed semmivĂ©.
14:20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.
14:21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.
14:22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase