32:1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szåmnak beszédeit!
32:2 Csepegjen tanĂtĂĄsom, mint esĂ”; hulljon mint harmat a beszĂ©dem; mint langyos zĂĄpor a gyenge fĂ»re, s mint permetezĂ©s a pĂĄzsitra!
32:3 Mert az Ăr nevĂ©t hirdetem: magasztaljĂĄtok IstenĂŒnket!
32:4 KĂ”szikla! Cselekedete tökĂ©letes, mert minden Ă” Ășta igazsĂĄg! HĂ»sĂ©ges Isten Ă©s nem csalĂĄrd; igaz Ă©s egyenes Ă”!
32:5 Gonoszak voltak hozzĂĄ, nem fiai, a magok gyalĂĄzatja; romlott Ă©s elvetemĂŒlt nemzedĂ©k.
32:6 Ăgy fizettek-Ă© az Ărnak: balga Ă©s Ă©rtelmetlen nĂ©p?! Nem atyĂĄd-Ă© Ă”, a ki teremtett? Ă alkotott Ă©s erĂ”sĂtett meg.
32:7 Emlékezzél meg az Ôs idÔkrÔl; gondoljåtok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyådat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondjåk néked!
32:8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétvålasztå az ember fiait: megszabta a népek hatårait, Izråel fiainak szåma szerint,
32:9 Mert az Ărnak rĂ©sze az Ă” nĂ©pe, JĂĄkĂłb nĂ©ki sorssal jutott öröksĂ©ge.
32:10 Puszta földön talĂĄlta vala Ă”t, zordon, sivatag vadonban; körĂŒlvette Ă”t, gondja volt reĂĄ, Ă”rizte, mint a szeme fĂ©nyĂ©t;
32:11 Mint a fészkén felrebbenÔ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szårnyait, felveszi Ôket, [és] tollain emeli Ôket:
32:12 Egymaga vezette Ă”t az Ăr; idegen Isten nem volt Ă” vele.
32:13 A föld magaslatain jåratta Ôt, mezÔk terméseivel étette, kÔsziklåból is mézet szopatott vele, kovaszirtbÔl is olajat;
32:14 Tehenek vajåt, és juhok tejét bårånyok kövérjével, båsåni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szÔlÔ vérét, bort ittål.
32:15 Ăs meghĂzott Jesurun, Ă©s rĂșgĂłdozott. MeghĂztĂĄl, megkövĂ©redtĂ©l, elhĂĄjasodtĂĄl. Ăs elhagyĂĄ Istent, teremtĂ”jĂ©t, Ă©s megvetĂ© az Ă” ĂŒdvössĂ©gĂ©nek kĂ”sziklĂĄjĂĄt.
32:16 Idegen [istenek]kel ingereltĂ©k, ĂștĂĄlatossĂĄgokkal bosszantottĂĄk.
32:17 Ărdögöknek ĂĄldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; Ășjaknak, a kik csak most tĂĄmadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyĂĄitok.
32:18 A KĂ”sziklĂĄt, a ki szĂŒlt tĂ©ged, elfeledted; megfelejtkeztĂ©l IstenrĂ”l, a ki nemzett tĂ©ged.
32:19 LĂĄtta ezt az Ăr Ă©s megĂștĂĄlta bosszĂșsĂĄgĂĄban az Ă” fiait Ă©s leĂĄnyait.
32:20 Ăs monda: Elrejtem orczĂĄmat elĂ”lök, hadd lĂĄtom, mi lesz a vĂ©gök? Mert elzĂŒllött nemzetsĂ©g ez, fiak, a kikben nincs hĂ»sĂ©g!
32:21 Azzal ingereltek Ôk, a mi nem isten; hiåbavalósågaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem Ôket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom Ôket.
32:22 Mert tĂ»z lobban fel haragomban Ă©s leĂ©g a Seol fenekĂ©ig; megemĂ©szti a földet Ă©s gyĂŒmölcsĂ©t, Ă©s felgyĂșjtja a hegyek alapjait.
32:23 Veszedelmeket halmozok reĂĄjok, nyilaimat mind rĂĄjok fogyasztom.
32:24 ĂhsĂ©gtĂ”l aszottan, lĂĄztĂłl emĂ©sztetten Ă©s keserĂ» dögvĂ©sztĂ”l - a vadak fogait is rĂĄjok bocsĂĄtom, a porban csĂșszĂłk mĂ©rgĂ©vel egyĂŒtt.
32:25 KivĂŒl fegyver pusztĂt, az ĂĄgyashĂĄzakban rettegĂ©s: ifjat Ă©s szĂ»zet, csecsszopĂłt a vĂ©n emberrel egyĂŒtt.
32:26 Mondom: Elfuvom Ă”ket, eltörlöm emlĂ©kezetöket az emberek közĂŒl.
32:27 Ha nem tartanĂ©k az ellensĂ©g bosszantĂĄsĂĄtĂłl, hogy szorongatĂłik a dolgot fĂ©lremagyarĂĄzzĂĄk, Ă©s hogy ezt mondjĂĄk: A mi kezĂŒnk a hatalmas, Ă©s nem az Ăr cselekedte mind ezt! -
32:28 Mert tanåcs-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
32:29 Vajha eszesek volnånak, megértenék ezt, meggondolnåk, hogy mi lesz a végök!
32:30 MikĂ©pen kergethetne egy ezeret, Ă©s kettĂ” hogyan Ă»zhetne tĂzezeret, ha az Ă” KĂ”sziklĂĄjok el nem adja Ă”ket, Ă©s ha az Ăr kĂ©zbe nem adja Ă”ket?!
32:31 Mert a mi KĂ”sziklĂĄnk nem olyan, mint az Ă” kĂ”sziklĂĄjok; ellensĂ©geink is megĂtĂ©lhetik!
32:32 Mert az Ô szÔlÔjök Sodoma szÔlÔje és Gomora mezÔsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.
32:33 SĂĄrkĂĄnyok mĂ©rge az Ă” boruk, ĂĄspiskĂgyĂłknak kegyetlen epĂ©je.
32:34 Nincsen-é ez elrejtve nålam, lepecsételve az én kincseim között?
32:35 EnyĂ©m a bosszĂșĂĄllĂĄs Ă©s megfizetĂ©s, a mikor lĂĄbuk megtĂĄntorodik; mert közel van az Ă” veszedelmök napja, Ă©s siet, a mi rĂĄjok vĂĄr!
32:36 Mert megĂtĂ©li az Ăr az Ă” nĂ©pĂ©t, Ă©s megkönyörĂŒl az Ă” szolgĂĄin, ha lĂĄtja, hogy elfogyott az erĂ”, s vĂ©dett Ă©s vĂ©dtelen oda van.
32:37 Ăs ezt mondja: Hol az Ă” istenök? a KĂ”szikla, a melyben bizakodtak?
32:38 A kik megettĂ©k az Ă” vĂ©res ĂĄldozataik kövĂ©rjĂ©t, megittĂĄk az Ă” italĂĄldozatuk borĂĄt: keljenek fel Ă©s segĂtsenek meg titeket, Ă©s oltalmazzanak meg titeket!
32:39 Most lĂĄssĂĄtok meg, hogy Ă©n vagyok, Ă©s nincs Isten kivĂŒlem! Ăn ölök Ă©s elevenĂtek, Ă©n sebesĂtek Ă©s Ă©n gyĂłgyĂtok, Ă©s nincs, a ki kezembĂ”l megszabadĂtson.
32:40 Mert felemelem kezemet az Ă©gre, Ă©s ezt mondom: ĂrökkĂ© Ă©lek Ă©n!
32:41 Ha megĂ©lesĂtem fĂ©nyes kardomat Ă©s ĂtĂ©lethez fog kezem: bosszĂșt ĂĄllok ellensĂ©geimen Ă©s megfizetek gyĂ»lölĂ”imnek.
32:42 MegrĂ©szegĂtem nyilaimat vĂ©rrel, Ă©s kardom jĂłl lakik hĂșssal: a legyilkoltak Ă©s foglyok vĂ©rĂ©vel, az ellensĂ©g vezĂ©reinek fejĂ©bĂ”l!
32:43 Ujjongjatok ti nemzetek, Ă” nĂ©pe! Mert Ă” megtorolja az Ă” szolgĂĄinak vĂ©rĂ©t, bosszĂșt ĂĄll az Ă” ellensĂ©gein, földjĂ©nek Ă©s nĂ©pĂ©nek megbocsĂĄt!
32:44 ElmĂ©ne azĂ©rt MĂłzes Ă©s elmondĂĄ ez Ă©neknek minden ĂgĂ©jĂ©t a nĂ©p fĂŒle hallĂĄsĂĄra, Ă” Ă©s JĂłzsuĂ© a NĂșn fia.
32:45 Ăs mikor vĂ©gig elmondĂĄ MĂłzes mind ez ĂgĂ©ket az egĂ©sz IzrĂĄelnek,
32:46 Monda nĂ©kik: VegyĂ©tek szĂvetekre mind ezeket az ĂgĂ©ket, a melyekkel Ă©n bizonysĂĄgot teszek ellenetek e mai napon; Ă©s parancsoljĂĄtok meg fiaitoknak, hogy tartsĂĄk meg Ă©s teljesĂtsĂ©k e törvĂ©nynek minden ĂgĂ©jĂ©t;
32:47 Mert nem hiĂĄbavalĂł Ăge ez nĂ©ktek; hanem ez a ti Ă©letetek, Ă©s ez Ăge ĂĄltal hosszabbĂtjĂĄtok meg napjaitokat azon a földön, a melyre ĂĄltalmentek a JordĂĄnon, hogy bĂrjĂĄtok azt.
32:48 Ăs ugyanezen a napon szĂłla az Ăr MĂłzesnek, mondvĂĄn:
32:49 Menj fel ebbe az Abarim hegysĂ©gbe, a NĂ©bĂł hegyĂ©re, a mely MoĂĄb földĂ©n van Ă©s pedig JĂ©rikhĂłval ĂĄtellenben; Ă©s nĂ©zd meg a KanaĂĄn földĂ©t, a melyet Ă©n IzrĂĄel fiainak adok öröksĂ©gĂŒl.
32:50 Ăs halj meg a hegyen, a melyre felmĂ©gy, Ă©s takarĂttassĂĄl a te nĂ©pedhez, a mikĂ©pen meghalt Ăron, a te testvĂ©red a HĂłr hegyĂ©n, Ă©s takarĂttatott az Ă” nĂ©peihez;
32:51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izråel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztåjåban Kådesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izråel fiai között.
32:52 Mert szemközt låtod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izråel fiainak, oda nem mégy be.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase