4:1 Most pedig hallgass Ăł Izráel a rendelĂ©sekre Ă©s vĂ©gzĂ©sekre, a melyekre Ă©n tanĂtlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy Ă©lhessetek, Ă©s bemehessetek, Ă©s bĂrhassátok a földet, a melyet az Ăšr, a ti atyáitoknak Istene ád nĂ©ktek.
4:2 Semmit se tegyetek az ĂgĂ©hez, a melyet Ă©n parancsolok nĂ©ktek, se el ne vegyetek abbĂłl, hogy megtarthassátok az Ăšrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket Ă©n parancsolok nĂ©ktek.
4:3 Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Ăšr Baal-PeĂłr miatt; hogy minden embert, a ki Baal-PeĂłr után járt, kipusztĂtott az Ăšr, a te Istened te közĂĽled.
4:4 Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.
4:5 Lássátok, tanĂtottalak titeket rendelĂ©sekre Ă©s vĂ©gzĂ©sekre, a mint megparancsolta nĂ©kem az Ăšr, az Ă©n Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bĂrjátok azt.
4:6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!
4:7 Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?
4:8 És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!
4:9 Csak vigyázz magadra, Ă©s õrizd jĂłl a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzĂ©l azokrĂłl, a melyeket láttak a te szemeid, Ă©s hogy el ne távozzanak a te szĂvedtõl teljes Ă©letedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal Ă©s fiaidnak fiaival.
4:10 [El ne felejtkezzĂ©l] a naprĂłl, a melyen az Ăšr elõtt, a te Istened elõtt állottál a HĂłreben, a mikor azt mondta nĂ©kem az Ăšr: GyĂ»jtsd egybe nĂ©kem a nĂ©pet, hogy hallassam vĂ©le beszĂ©deimet, hogy tanuljanak fĂ©lni engem, minden idõben, a mĂg e földön Ă©lnek, Ă©s tanĂtsák meg fiaikat is.
4:11 És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság vala.
4:12 És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is] halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.
4:13 És kijelentĂ© nĂ©ktek az õ szövetsĂ©gĂ©t, a melyre nĂ©zve utasĂtott titeket a tĂz ige teljesĂtĂ©sĂ©re, Ă©s felĂrá azokat kĂ©t kõtáblára.
4:14 Engem is utasĂtott az Ăšr abban az idõben, hogy tanĂtsalak meg titeket a rendelĂ©sekre Ă©s vĂ©gzĂ©sekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bĂrjátok azt.
4:15 Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben;
4:16 Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;
4:17 Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;
4:18 Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.
4:19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.
4:20 Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon [vagytok.]
4:21 De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.
4:22 Miután Ă©n meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, Ă©s bĂrjátok azt a jĂł földet;
4:23 Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.
4:24 Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.
4:25 Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:
4:26 Bizonyságul hĂvom ti ellenetek e mai napon a mennyet Ă©s a földet, hogy elveszvĂ©n hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bĂrjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok rĂłla.
4:27 És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.
4:28 És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.
4:29 De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szĂvedbõl Ă©s teljes lelkedbõl keresed õt.
4:30 Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára:
4:31 (Mert irgalmas Isten az Ăšr, a te Istened), nem hágy el tĂ©ged, sem el nem veszĂt, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetsĂ©gĂ©rõl, a mely felõl megeskĂĽdt nĂ©kik.
4:32 Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?
4:33 Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?
4:34 Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?
4:35 [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több!
4:36 Az Ă©gbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanĂtson tĂ©ged, a földön pedig mutatta nĂ©ked amaz õ nagy tĂĽzĂ©t, Ă©s hallottad beszĂ©dĂ©t a tĂ»z közepĂ©bõl.
4:37 És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:
4:38 Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:
4:39 Tudd meg azĂ©rt e mai napon, Ă©s vedd szĂvedre, hogy az Ăšr az Isten, fent a mennyben, Ă©s alant e földön, Ă©s nincsen több!
4:40 Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
4:41 Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;
4:42 Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.
4:43 Tudniillik Beczert a pusztában, a sĂk földön a Ruben [fiainak,] RámĂłtot Gileádban a Gád [fiai]nak, Ă©s GĂłlánt Básánban a ManassĂ© [fiainak.
4:44 Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.
4:45 Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.
4:46 A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.
4:47 És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet felõl.
4:48 Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;
4:49 És az egĂ©sz sĂkságot a Jordánon tĂşl napkelet felĂ©, a sĂkság tengerĂ©ig, a Piszga [hegy] aljáig.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase