2:1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
2:2 De szóla az Úr nékem, mondván:
2:3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
2:4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tõletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
2:5 Ne ingereljétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.
2:6 Pénzen vásároljatok tõlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tõlük, hogy igyatok,
2:7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben.
2:8 És általmenĂ©nk a mi atyánkfiai között, az ÉzsaĂş fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a sĂkság Ăştján EláthtĂłl Ă©s Éczjon-Gebertõl fogva. Azután megfordulánk Ă©s általmenĂ©nk a Moáb pusztájának Ăştjára.
2:9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az õ földébõl néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
2:10 (Az Emeusok laktak abban annak elõtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.
2:11 Ă“riásoknak állĂttatnak vala azok is, mint az Anákok, Ă©s a Moábiták Emeknek hĂvták õket.
2:12 Szeirben pedig Horeusok laktak az elõtt, a kiket az ÉzsaĂş fiai kiĂ»ztek, Ă©s kiirtottak szĂnök elõl, Ă©s azoknak helyĂ©n laktak, a mikĂ©pen cselekedĂ©k Izráel is az õ öröksĂ©gĂ©nek földĂ©n, a melyet adott nĂ©ki az Ăšr.)
2:13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
2:14 Az idõ pedig, a melyet eljáránk Kádes-BarneátĂłl, mĂg általmenĂ©nk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendõ, a mely alatt kiveszett a hadra valĂł fĂ©rfiak egĂ©sz nemzetsĂ©ge a táborbĂłl, a mint megeskĂĽdt vala az Ăšr nĂ©kik.
2:15 E felett az Ăšrnak keze is vala õ rajtok, hogy elveszĂtse õket a táborbĂłl az õ kipusztulásukig.
2:16 És lõn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
2:17 [Így] szóla az Úr nékem, mondván:
2:18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,
2:19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd õket, ne is ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
2:20 (Ă“riások földĂ©nek tartották azt is; Ăłriások laktak azon rĂ©genten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hĂvtak.
2:21 [Ez] a nĂ©p nagy, sok Ă©s szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette õket az Ăšr azok szĂne elõl, hogy bĂrják azoknak öröksĂ©gĂ©t, Ă©s lakjanak azoknak helyĂ©n;
2:22 A mikĂ©pen cselekedett az ÉzsaĂş fiaival is, a kik Szeir [hegyĂ©n] laknak, a mikor kivesztĂ© elõlök a Horeusokat, hogy bĂrják azoknak öröksĂ©gĂ©t, Ă©s lakjanak azoknak helyĂ©n mind e mai napig.
2:23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
2:24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál õ ellene.
2:25 E napon kezdem rábocsátani a nĂ©pekre, hogy fĂ©ljenek Ă©s rettegjenek tõled az egĂ©sz Ă©g alatt, Ă©s a kik hĂredet hallják, rendĂĽljenek meg Ă©s reszkessenek te elõtted.
2:26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén:
2:27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.
2:28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
2:29 A mikĂ©pen cselekedtek Ă©n velem az ÉzsaĂş fiai, a kik Szeirben laknak; Ă©s a Moábiták, a kik Arban laknak; mĂglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Ăšr, a mi IstenĂĽnk ád nĂ©kĂĽnk!
2:30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjĂĽnk õ rajta, mert megkemĂ©nyĂtette volt az Ăšr, a te Istened az õ lelkĂ©t, Ă©s engedetlennĂ© tette az Ă• szĂvĂ©t, hogy a te kezedbe adja õt, a mint [nyilván van ]e mai napon.
2:31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az õ földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen.
2:32 És kijöve Szihon mi elõnkbe minden nĂ©pĂ©vel, hogy megvĂvjon velĂĽnk Jahácznál.
2:33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét.
2:34 És elfoglaltuk minden õ városát abban az idõben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
2:35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.
2:36 ArĂłertõl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, [Ă©s] a völgyben lĂ©võ várostĂłl fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bĂrtunk volna. Mind azokat az Ăšr, a mi IstenĂĽnk adta a mi kezĂĽnkbe.
2:37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévõ városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase