31:1 És mĂ©ne MĂłzes, Ă©s ez ĂgĂ©ket mondotta vala az egĂ©sz Izráelnek;
31:2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendõs vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
31:3 Az Ăšr, a te Istened maga megy át elõtted, õ pusztĂtja el e nemzeteket elõtted, hogy bĂrjad õket; JĂłzsuĂ© az, a ki átmegy elõtted, a mint megmondotta az Ăšr.
31:4 És akkĂ©pen cselekeszik azokkal az Ăšr, a mikĂ©pen cselekedett SzĂhonnal Ă©s Ă“ggal az Emoreusok királyaival, Ă©s azoknak földjökkel, a melyeket elpusztĂtott vala.
31:5 Ha azért elõtökbe adja õket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
31:6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.
31:7 SzĂłlĂtá azĂ©rt MĂłzes JĂłzsuĂ©t, Ă©s monda nĂ©ki az egĂ©sz Izráel szemei elõtt: LĂ©gy erõs Ă©s bátor, mert te mĂ©gy be e nĂ©ppel a földre, a mely felõl megeskĂĽdt az Ăšr az õ atyáiknak, hogy nĂ©kik adja, Ă©s te osztod el azt nĂ©kik öröksĂ©gĂĽl.
31:8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
31:9 És megĂrá MĂłzes e törvĂ©nyt, Ă©s adá azt a papoknak, a LĂ©vi fiainak, a kik hordozzák az Ăšr szövetsĂ©gĂ©nek ládáját, Ă©s Izráel minden vĂ©njĂ©nek.
31:10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendõ végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
31:11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr elõtt, a te Istened elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel elõtt fülök hallására.
31:12 GyĂ»jtsd egybe a nĂ©pet, a fĂ©rfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket Ă©s a te jövevĂ©nyedet, a ki a te kapuidon belõl van, hogy hallják Ă©s tanuljanak, Ă©s fĂ©ljĂ©k az Urat, a ti Isteneteket, Ă©s tartsák meg Ă©s teljesĂtsĂ©k e törvĂ©nynek minden ĂgĂ©jĂ©t.
31:13 És az õ fiaik is, a kik nem tudják [mĂ©g], hallják Ă©s tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell fĂ©lni mind addig, a mĂg Ă©ltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bĂrjátok azt.
31:14 Monda azután az Ăšr MĂłzesnek: ĂŤmĂ© elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hĂvd elõ JĂłzsuĂ©t, Ă©s álljatok fel a gyĂĽlekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak nĂ©ki. ElmĂ©ne azĂ©rt MĂłzes Ă©s JĂłzsuĂ©, Ă©s felállának a gyĂĽlekezet sátorában.
31:15 És megjelenĂ©k az Ăšr a sátorban, felhõoszlopban, Ă©s megálla a felhõoszlop a sátor nyĂlása felett,
31:16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.
31:17 De felgerjed az én haragom õ ellene azon a napon, és elhagyom õt, és elrejtem az én orczámat õ elõle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
31:18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az õ minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
31:19 Most pedig Ărjátok fel magatoknak ez Ă©neket, Ă©s tanĂtsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nĂ©kem ez Ă©nek bizonyságul Izráel fiai ellen.
31:20 Mert beviszem õt arra a földre, a mely felõl megeskĂĽdtem az õ atyáinak, a tejjel Ă©s mĂ©zzel folyĂł földre; Ă©s eszik, jĂłllakik Ă©s meghĂzik, azután pedig más istenekhez fordul, Ă©s azoknak szolgál, Ă©s meggyaláz engem, Ă©s felbontja az Ă©n szövetsĂ©gemet.
31:21 Mikor pedig utóléri õt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének elõtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az õ maradékának szájából), mert tudom az õ gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelõtte bevinném õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem vala.
31:22 MegĂrá azĂ©rt MĂłzes ezt az Ă©neket azon a napon, Ă©s megtanĂtá arra Izráel fiait.
31:23 Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erõs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.
31:24 Mikor pedig teljesen Ă©s mind vĂ©gig beĂrta MĂłzes e törvĂ©ny ĂgĂ©it könyvbe:
31:25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
31:26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
31:27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
31:28 GyĂ»jtsĂ©tek Ă©n hozzám a ti törzseiteknek minden vĂ©njĂ©t Ă©s a ti elõljárĂłitokat, hadd mondjam el ez ĂgĂ©ket az õ fĂĽleik hallására, Ă©s hadd hĂvjam bizonyságul ellenök a mennyet Ă©s földet.
31:29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a késõbbi idõben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei elõtt, bosszantván õt kezeiteknek csinálmányával.
31:30 Azután elmondá MĂłzes Izráel egĂ©sz gyĂĽlekezetĂ©nek fĂĽle hallására ez Ă©neknek ĂgĂ©it, mind vĂ©gig.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase