12:1 Ezek a rendelĂ©sek Ă©s a vĂ©gzĂ©sek, a melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvĂ©n azon a földön, a melyet az Ăšr, a te atyáidnak Istene ád nĂ©ked, hogy bĂrjad azt minden idõben a mĂg Ă©ltek a földön:
12:2 Pusztára pusztĂtsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az õ isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, Ă©s minden zöldelõ fa alatt.
12:3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjĂ©tek össze oszlopaikat, tĂ»zzel Ă©gessĂ©tek meg berkeiket, Ă©s vagdaljátok szĂ©t az õ isteneiknek faragott kĂ©peit, a nevöket is pusztĂtsátok ki arrĂłl a helyrõl.
12:4 Ne cselekedjetek Ăgy az Ăšrral, a ti Istenetekkel;
12:5 Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az õ nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.
12:6 És oda vigyétek egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak elsõ fajzását.
12:7 És ott egyetek az Ăšrnak, a ti Isteneteknek szĂne elõtt, Ă©s örvendezzetek ti Ă©s a ti házatok minden nĂ©pe, kezetek minden keresmĂ©nyĂ©nek, a melyekkel megáld tĂ©ged az Ăšr, a te Istened.
12:8 Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt,] a mi jónak látszik néki.
12:9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
12:10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektõl, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
12:11 Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az õ neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12:12 És örvendezzetek az Ăšrnak, a ti Isteneteknek szĂne elõtt, mind ti, mind a ti fiaitok, Ă©s leányaitok, mind a ti szolgáitok Ă©s szolgálĂłleányaitok, mind a lĂ©vita, a ki a ti kapuitokon belõl lĂ©szen; mert nincs nĂ©ki rĂ©sze vagy öröksĂ©ge ti veletek.
12:13 Vigyázz, hogy a te egészen égõáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
12:14 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égõáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.
12:15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kĂvánsága szerint vághatsz barmot Ă©s ehetel hĂşst, minden te kapuidon belõl, az Ăšrnak, a te Istenednek áldásához kĂ©pest, a melyet ád nĂ©ked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, Ă©p Ăşgy mint az õzet Ă©s a szarvast.
12:16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.
12:17 Nem eheted meg a te kapuidon belõl sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat,] a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;
12:18 Hanem az Ăšrnak a te Istenednek szĂne elõtt egyed azokat azon a helyen, a melyet kiválaszt az Ăšr a te Istened: te Ă©s a te fiad, leányod, szolgád, szolgálĂłleányod Ă©s a lĂ©vita, a ki a te kapuidon belõl van; Ă©s örvendezzĂ©l az Ăšrnak, a te Istenednek szĂne elõtt mindenben, a mire kezedet veted.
12:19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.
12:20 Mikor az Ăšr, a te Istened kiszĂ©lesĂti a te határodat, a mikĂ©pen igĂ©rte vala nĂ©ked, Ă©s ezt mondod: HĂşst ehetnĂ©m! mivelhogy a te lelked hĂşst kĂván enni: egyĂ©l hĂşst a te lelkednek teljes kĂvánsága szerint.
12:21 Ha messze van tõled a hely, a melyet az Ăšr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevĂ©t, Ă©s leölsz, a mint parancsoltam nĂ©ked, a te barmaidbĂłl Ă©s juhaidbĂłl, a melyeket az Ăšr ád majd nĂ©ked: akkor egyĂ©l [azokbĂłl] a te kapuidban a te lelkednek teljes kĂvánsága szerint.
12:22 De, a mint az õzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.
12:23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!
12:24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.
12:25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az Úr szemei elõtt.
12:26 De ha valamit megszentelsz a tiéidbõl, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd [azt] arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr.
12:27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égõáldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.
12:28 Vigyázz Ă©s hallgasd meg mindezeket az ĂgĂ©ket, a melyeket Ă©n parancsolok nĂ©ked, hogy jĂłl legyen dolgod, nĂ©ked Ă©s a te gyermekeidnek utánad mind örökkĂ©; mivelhogy azt cselekszed, a mi jĂł Ă©s igaz az Ăšrnak, a te Istenednek szemei elõtt.
12:29 Mikor kiirtja elõled az Ăšr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez bemĂ©gy, hogy bĂrjad õket, Ă©s bĂrni fogod õket, Ă©s lakozol majd az õ földĂĽkön:
12:30 Vigyázz magadra, hogy õket követvén tõrbe ne essél, miután már kivesztek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az õ isteneiket? én is akképen cselekszem.
12:31 Ne cselekedjĂ©l Ăgy az Ăšrral, a te Isteneddel, mert mind azt az Ăştálatosságot, a mit gyĂ»löl az Ăšr, megcselekedtĂ©k az õ isteneikkel; mert mĂ©g fiaikat Ă©s leányaikat is megĂ©getik vala tĂ»zzel az õ isteneiknek.
12:32 Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase