19:1 Mikor kiĂrtja az Ăšr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjĂ©t nĂ©ked adja az Ăšr, a te Istened, Ă©s bĂrni fogod õket, Ă©s lakozol az õ városaikban Ă©s az õ házaikban:
19:2 Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt.
19:3 KĂ©szĂtsd meg magadnak az utat [azokhoz], Ă©s oszszad három rĂ©szre a te országod határát, a melyet az Ăšr, a te Istened ád nĂ©ked öröksĂ©gĂĽl; azok arra valĂłk legyenek, hogy minden gyilkos oda menekĂĽljön.
19:4 Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az õ felebarátját, és nem gyûlöli vala azt azelõtt;
19:5 A ki [például] elmegy az õ felebarátjával az erdõre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyelérõl, és úgy találja az õ felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon.
19:6 KĂĽlönben a vĂ©rbosszulĂł rokon Ă»zõbe veszi az õ szĂvĂ©nek bĂşsulásában, Ă©s elĂ©ri, ha az Ăşt hosszĂş leend, Ă©s agyon ĂĽti õt, holott nem mĂ©ltĂł a halálra, mivel azelõtt nem gyĂ»lölte azt.
19:7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak.
19:8 Ha pedig az Ăšr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megeskĂĽdt a te atyáidnak, Ă©s nĂ©ked adja mind az egĂ©sz földet, a melynek megadását megĂgĂ©rte volt a te atyáidnak;
19:9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, [tudniillik], hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az õ utain minden idõben): akkor e háromhoz szerezz még három várost.
19:10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad.
19:11 De hogyha lesz valaki, a ki gyûlöli az õ felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül:
19:12 Akkor az õ városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.
19:13 Ne nĂ©zz reá szánalommal, hanem tisztĂtsd ki az ártatlan vĂ©rontást Izráelbõl, hogy jĂłl legyen dolgod.
19:14 A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az õsök vetettek a te öröksĂ©gedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Ăšr, a te Istened ád nĂ©ked, hogy bĂrjad azt.
19:15 Ne álljon elõ egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.
19:16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elõ, hogy pártütéssel vádolja õt:
19:17 Akkor álljon az a kĂ©t ember, a kiknek ilyen perök van, az Ăšr elĂ©, a papok Ă©s a bĂrák elĂ©, a kik abban az idõben lesznek;
19:18 És a bĂrák vizsgálják meg jĂłl [a dolgot], Ă©s ha hazug tanĂş lesz a tanĂş, a ki hazugságot szĂłlott az õ atyjafia ellen:
19:19 Ăšgy cselekedjetek azzal, a mint õ szándĂ©kozott cselekedni az õ atyjafiával. ĂŤgy tisztĂtsd ki közĂĽled a gonoszt;
19:20 Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot.
19:21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase