5:1 És szĂłlĂtá MĂłzes az egĂ©sz Izráelt, Ă©s monda nĂ©kik: Hallgasd meg Izráel a rendelĂ©seket Ă©s a vĂ©gzĂ©seket, a melyeket elmondok Ă©n ma fĂĽletek hallására, Ă©s tanuljátok meg azokat, Ă©s ĂĽgyeljetek azokra, megcselekedvĂ©n azokat!
5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
5:3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Ăšr e szövetsĂ©get, hanem mi velĂĽnk, a kik Ăme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [Ă©s] Ă©lĂĽnk.
5:4 SzĂnrõl szĂnre szĂłlott veletek az Ăšr a hegyen, a tĂ»z közepĂ©bõl.
5:5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
5:6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.
5:7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.
5:8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5:9 Ne imádd Ă©s ne tiszteld azokat; mert Ă©n, az Ăšr, a te Istened, fĂ©ltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbĂĽntetem az atyák vĂ©tkĂ©t a fiakban, harmad Ă©s negyedĂziglen, a kik engem gyĂ»lölnek;
5:10 De irgalmasságot cselekeszem ezerĂziglen azokkal, a kik engem szeretnek, Ă©s az Ă©n parancsolataimat megtartják.
5:11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.
5:12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.
5:13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
5:14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
5:15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
5:16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
5:17 Ne ölj.
5:18 És ne paráználkodjál.
5:19 És ne lopj.
5:20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
5:21 És ne kĂvánd a te felebarátodnak felesĂ©gĂ©t; Ă©s ne áhĂtsd a te felebarátodnak házát, szántĂłföldĂ©t; se szolgáját, se szolgálĂłleányát, se ökrĂ©t, se szamarát Ă©s semmit, a mi a te felebarátodĂ©.
5:22 Ez ĂgĂ©ket szĂłlá az Ăšr a ti egĂ©sz gyĂĽlekezeteteknek a hegyen a tĂ»z, a felhõ Ă©s a homályosság közepĂ©bõl nagy felszĂłval, Ă©s nem többet; Ă©s felĂrá azokat kĂ©t kõtáblára, Ă©s adá azokat nĂ©kem.
5:23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
5:24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
5:25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
5:26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
5:27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
5:28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
5:29 Vajha Ăgy maradna az õ szĂvök, hogy fĂ©lnĂ©nek engem, Ă©s megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jĂłl legyen dolguk nĂ©kik Ă©s az õ gyermekeiknek mindörökkĂ©!
5:30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
5:31 Te pedig állj ide mellĂ©m, hogy elmondjam nĂ©ked minden parancsolatomat, rendelĂ©semet Ă©s vĂ©gzĂ©semet, a melyekre tanĂtsd meg õket, hogy cselekedjĂ©k azon a földön, a melyet Ă©n adok nĂ©ktek öröksĂ©gĂĽl.
5:32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
5:33 Mindig azon az Ăşton járjatok, a melyet az Ăšr, a ti Istenetek parancsolt nĂ©ktek, hogy Ă©ljetek, Ă©s jĂł legyen dolgotok, Ă©s hosszĂş ideig Ă©lhessetek a földön, a melyet bĂrni fogtok.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase