20:1 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tõlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földérõl.
20:2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elõ a pap, és szóljon a népnek;
20:3 És ezt mondja nĂ©kik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma kĂ©szĂĽltök megĂĽtközni ellensĂ©geitekkel: A ti szĂvetek meg ne lágyuljon, ne fĂ©ljetek, Ă©s meg ne rettenjetek, se meg ne rĂ©mĂĽljetek elõttök;
20:4 Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.
20:5 Az elõljárĂłk pedig szĂłljanak a nĂ©pnek, mondván: Kicsoda az olyan fĂ©rfi, a ki Ăşj házat Ă©pĂtett, de mĂ©g fel nem avatta azt? Menjen el, Ă©s tĂ©rjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a harczban, Ă©s más valaki avassa fel azt.
20:6 És kicsoda olyan férfi, a ki szõlõt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.
20:7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el.
20:8 MĂ©g tovább is szĂłljanak az elõljárĂłk a nĂ©phez, Ă©s ezt mondják: Kicsoda olyan fĂ©rfi, a ki fĂ©lĂ©nk Ă©s lágy szĂvĂ»? Menjen el, Ă©s tĂ©rjen vissza az õ házába, hogy az õ atyjafiainak szĂve Ăşgy meg ne olvadjon, mint az õ szĂve.
20:9 És mikor elvĂ©gzik az elõljárĂłk beszĂ©döket a nĂ©phez, állĂtsanak seregvezĂ©reket a nĂ©p Ă©lĂ©re.
20:10 Mikor valamely város alá mĂ©gy, hogy azt megostromold, bĂ©kessĂ©ggel kĂnáld meg azt.
20:11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetõd legyen, és szolgáljon néked.
20:12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körül;
20:13 És [ha] az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden finemût fegyver élével;
20:14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtõl való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.
20:15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tõled, a melyek nem e nemzetek városai közül valók.
20:16 De e népek városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;
20:17 Hanem mindenestõl veszĂtsd el õket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust Ă©s a Jebuzeust, a mint megparancsolta nĂ©ked az Ăšr, a te Istened;
20:18 AzĂ©rt, hogy meg ne tanĂtsanak titeket az õ mindenfĂ©le Ăştálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket õk cselekesznek az õ isteneiknek, Ă©s hogy ne vĂ©tkezzetek az Ăšr ellen, a ti Istenetek ellen.
20:19 Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körĂĽlzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszĂtsd annak egy Ă©lõfáját sem, fejszĂ©vel vágván azt; hanem egyĂ©l arrĂłl, Ă©s azt magát ki ne irtsad; mert ember-Ă© a mezõnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
20:20 Csak a mely fárĂłl tudod, hogy nem gyĂĽmölcstermõ, azt veszĂtsd el Ă©s irtsd ki, Ă©s abbĂłl Ă©pĂts erõssĂ©get az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a mĂg leomlik az.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase