17:1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.
17:2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén az õ szövetségét;
17:3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;
17:4 És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, [és] megtörtént ez az útálatosság Izráelben:
17:5 Akkor vidd ki azt a fĂ©rfiĂşt vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mĂvelte, a te kapuidba, (a fĂ©rfiĂşt vagy az asszonyt) Ă©s kövezd agyon õket, hogy meghaljanak.
17:6 Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; [de] egy tanú szavára meg ne haljon.
17:7 A tanĂşk keze legyen elsõ rajta, hogy megölettessĂ©k, Ă©s azután mind az egĂ©sz nĂ©p keze. ĂŤgy tisztĂtsd ki magad közĂĽl a gonoszt.
17:8 Ha megfoghatatlan valami elõtted, a mikor ĂtĂ©lned kell vĂ©r Ă©s vĂ©r között, ĂĽgy Ă©s ĂĽgy között, sĂ©relem Ă©s sĂ©relem között, vagy egyĂ©b versengĂ©sek között a te kapuidban: akkor kelj fel, Ă©s menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Ăšr, a te Istened.
17:9 És menj be a LĂ©vita-papokhoz Ă©s a bĂrĂłhoz, a ki lesz majd abban az idõben; Ă©s kĂ©rdezd meg õket, Ă©s õk tudtul adják nĂ©ked az ĂtĂ©letmondást.
17:10 És annak a mondásnak Ă©rtelme szerint cselekedjĂ©l, a melyet tudtul adnak nĂ©ked azon a helyen, a melyet kiválaszt az Ăšr; Ă©s vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjĂ©l, a mint tanĂtanak tĂ©ged.
17:11 A törvĂ©ny szerint cselekedjĂ©l, a melyre tanĂtanak tĂ©ged, Ă©s az ĂtĂ©let szerint, a melyet mondanak nĂ©ked; el ne hajolj attĂłl a mondástĂłl, a melyet tudtul adnak nĂ©ked, se jobbra, se balra.
17:12 Ha pedig elbizakodottságbĂłl azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bĂrĂłra: haljon meg az ilyen ember. ĂŤgy tisztĂtsd ki a gonoszt Izráelbõl.
17:13 És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé.
17:14 Mikor bemĂ©gy arra a földre, a melyet az Ăšr, a te Istened ád nĂ©ked, Ă©s bĂrod azt, Ă©s lakozol abban, Ă©s ezt mondod: Királyt teszek magam fölĂ©, mikĂ©pen egyĂ©b nĂ©pek, a melyek körĂĽltem vannak:
17:15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
17:16 Csak sok lovat ne tartson, Ă©s a nĂ©pet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasĂtson, mivelhogy az Ăšr megmondta nĂ©ktek: Ne tĂ©rjetek többĂ© vissza azon az Ăşton!
17:17 Sok felesĂ©get se tartson, hogy a szĂve el ne hajoljon; se ezĂĽstjĂ©t, se aranyát felettĂ©bb meg ne sokasĂtsa.
17:18 És mikor az õ országának királyi szĂ©kĂ©re ĂĽl, Ărja le magának könyvbe e törvĂ©nynek mását a LĂ©vita-papokĂ©bĂłl.
17:19 És legyen az õ nála, Ă©s olvassa azt Ă©letĂ©nek minden idejĂ©ben, hogy tanulja fĂ©lni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvĂ©nynek minden ĂgĂ©jĂ©t, Ă©s e rendelĂ©seket, hogy azokat cselekedje.
17:20 Fel ne fuvalkodjĂ©k az õ szĂve az õ atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattĂłl jobbra vagy balra, hogy hosszĂş ideig Ă©ljen az õ országában õ Ă©s az õ fiai Izráelben.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase