47:1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.
47:2 És võn ötöt az õ testvĂ©rei közĂ»l, Ă©s állĂtá õket a FaraĂł elĂ©.
47:3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.
47:4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.
47:5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.
47:6 Égyiptom földe ĂmĂ© elõtted van; e föld legjobb rĂ©szĂ©ben telepĂtsd le a te atyádat Ă©s atyádfiait, lakozzanak a GĂłsen földĂ©n: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az Ă©n barmaim gondviselõivĂ©.
47:7 BevivĂ© JĂłzsef JákĂłbot is az õ atyját, Ă©s állĂtá õt a FaraĂł elĂ©. És köszöntĂ© JákĂłb a FaraĂłt.
47:8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?
47:9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.
47:10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.
47:11 MegtelepĂtĂ© tehát JĂłzsef az õ atyját Ă©s atyjafiait, Ă©s ada nĂ©kik birtokot Égyiptom földĂ©n, annak a földnek legjobb rĂ©szĂ©ben a Rameszesz földĂ©n; a mint megparancsolta vala a FaraĂł.
47:12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.
47:13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
47:14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.
47:15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?
47:16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
47:17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.
47:18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
47:19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
47:20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.
47:21 A nĂ©pet pedig egyik városbĂłl a másikba telepĂtĂ© Égyiptom egyik határszĂ©lĂ©tõl másik szĂ©lĂ©ig.
47:22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.
47:23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.
47:24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.
47:25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.
47:26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.
47:27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.
47:28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.
47:29 És elközelgetĂ©nek Izráel halálának napjai, Ă©s hĂvatá az õ fiát JĂłzsefet, s monda nĂ©ki: Ha Ă©n te elõtted kedves vagyok, kĂ©rlek tedd a kezedet tomporom alá, Ă©s lĂ©gy hozzám szeretettel Ă©s hĂ»sĂ©ggel: KĂ©rlek ne temess el engem Égyiptomban.
47:30 Midõn elaluszom az Ă©n atyáimmal, vĂgy ki engem ÉgyiptombĂłl Ă©s temess el az õ sĂrjokba. És monda: Én a te beszĂ©ded szerint cselekszem.
47:31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase