42:1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?
42:2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
42:3 LemĂ©ne azĂ©rt JĂłzsefnek tĂz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
42:4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
42:5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
42:6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.
42:7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.
42:8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.
42:9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
42:10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
42:11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
42:12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
42:13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvĂ©rek, egy embernek fiai, Kanaán földĂ©n; Ă©s ĂmĂ© legkisebbikĂĽnk most atyánknál van, egyikĂĽnk pedig nincsen meg.
42:14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
42:15 Ezzel lesztek prĂłbára tĂ©ve: Ăšgy Ă©ljen a FaraĂł, hogy ki nem mentek innen, mĂg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.
42:16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
42:17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.
42:18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
42:19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
42:20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
42:21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
42:22 RĂşben pedig felele nĂ©kik, mondván: Avagy nem mondtam-Ă© nĂ©ktek, hogy ne vĂ©tkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ĂmĂ© vĂ©rĂ©t is keresik rajtunk!
42:23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük.
42:24 És elfordula tõlök Ă©s sĂra: Azután hozzájok fordula Ă©s szĂłla nĂ©kik, Ă©s visszatartá közĂ»lök Simeont, Ă©s szemök láttára megkötöztetĂ© õt.
42:25 És parancsola JĂłzsef, hogy töltsĂ©k meg edĂ©nyeiket gabonával, Ă©s tegyĂ©k vissza pĂ©nzöket mindeniknek az õ zsákjába, Ă©s hogy adjanak nĂ©kik enni valĂłt az Ăştra; Ă©s Ăgy cselekedĂ©nek velök.
42:26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
42:27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson Ă©s meglátá az õ pĂ©nzĂ©t, hogy ĂmĂ© zsákja szájában van az.
42:28 És monda az õ atyjafiainak: VisszatettĂ©k az Ă©n pĂ©nzemet, Ă©s ĂmĂ© zsákomban van. Akkor megrettene szĂvök, Ă©s remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velĂĽnk?
42:29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
42:30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
42:31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.
42:32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.
42:33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
42:34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
42:35 És lõn a mint zsákjaikat kiĂĽresĂtĂ©k, ĂmĂ© az õ csomĂł pĂ©nze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomĂł pĂ©nzeiket õk Ă©s az õ atyjok, megfĂ©lemlĂ©nek.
42:36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
42:37 Akkor szĂłla RĂşben az õ atyjának, mondván: az Ă©n kĂ©t fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt nĂ©ked. BĂzd az Ă©n kezemre õt, Ă©s Ă©n visszahozom nĂ©ked.
42:38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az Ă©n fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt Ă©s õ maga maradt meg; ha veszedelem Ă©rnĂ© õt az Ăşton, a melyen elmentek, õsz fejemet bĂşba borĂtva bocsátanátok le a koporsĂłba.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase