37:1 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.
37:2 Ezek a JákĂłb nemzetsĂ©gĂ©nek dolgai: JĂłzsef tizenhĂ©t esztendõs korában az õ bátyjaival egyĂĽtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának Ă©s Zilpának az õ atyja felesĂ©geinek fiai mellett, Ă©s JĂłzsef rossz hĂreket hord vala felõlĂĽk az õ atyjuknak.
37:3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.
37:4 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvĂ©re közt õt szereti legjobban, meggyĂ»lölik vala, Ă©s jĂł szĂłt sem bĂrnak vala hozzá szĂłlani.
37:5 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt.
37:6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
37:7 ĂŤmĂ© kĂ©vĂ©ket kötĂĽnk vala a mezõben, Ă©s ĂmĂ© az Ă©n kĂ©vĂ©m felkele Ă©s felálla; a ti kĂ©vĂ©itek pedig körĂ»lállanak, Ă©s az Ă©n kĂ©vĂ©m elõtt meghajolnak vala.
37:8 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.
37:9 Más álmot is álmodĂ©k, Ă©s elbeszĂ©lĂ© azt az õ bátyjainak, mondván: ĂmĂ© megint álmot álmodtam; ĂmĂ© a nap Ă©s a hold, Ă©s tizenegy csillag meghajol vala Ă©n elõttem.
37:10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?
37:11 IrĂgykednek vala azĂ©rt reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elmĂ©jĂ©ben tartja vala e dolgot.
37:12 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék;
37:13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok].
37:14 És monda nĂ©ki: Menj el, nĂ©zd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid Ă©s a juhok, s hozz hĂrt nĂ©kem. ElkĂĽldĂ© tehát õt Hebron völgyĂ©bõl, Ă©s mĂ©ne Sikhembe.
37:15 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?
37:16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?
37:17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban.
37:18 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
37:19 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!
37:20 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.
37:21 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon.
37:22 És mondá nĂ©kik RĂşben: Ne ontsatok vĂ©rt, vessĂ©tek õt ebbe a kĂştba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. AzĂ©rt, hogy megszabadĂtsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.
37:23 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.
37:24 És megragadák õt Ă©s belevetĂ©k a kĂştba; a kĂşt pedig ĂĽres vala, nem vala vĂz benne.
37:25 Azután leĂ»lĂ©nek kenyerezni, Ă©s felemelĂ©k szemeiket, Ă©s láták, hogy ĂmĂ© egy Ismáelita karaván jõ vala GileádbĂłl, Ă©s azoknak tevĂ©i visznek vala fĂ»szerszámot, balzsamot Ă©s mirhát, menvĂ©n, hogy alávigyĂ©k Égyiptomba.
37:26 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?
37:27 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.
37:28 És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
37:29 És visszatĂ©re RĂşben a kĂşthoz, Ă©s ĂmĂ© JĂłzsef nem vala a kĂştban, Ă©s megszaggatá ruháit.
37:30 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?
37:31 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe.
37:32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?
37:33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
37:34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.
37:35 FelkelĂ©nek pedig minden õ fiai, Ă©s minden õ leányai, hogy vĂgasztalják õt, de nem akara vĂgasztalĂłdni, hanem monda: SĂrva megyek fiamhoz a sĂrba; Ă©s siratá õt az atyja.
37:36 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase