39:1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.
39:2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala.
39:3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:
39:4 KedvessĂ© lõn azĂ©rt JĂłzsef az õ ura elõtt, Ă©s szolgál vala nĂ©ki; Ă©s háza felvigyázĂłjává tevĂ©, Ă©s mindenĂ©t, a mije vala, kezĂ©re bĂzá.
39:5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn.
39:6 Mindent azĂ©rt valamije vala JĂłzsef kezĂ©re bĂza; Ă©s semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az Ă©telre, melyet megeszik vala. JĂłzsef pedig szĂ©p termetĂ» Ă©s szĂ©p arczĂş vala.
39:7 És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
39:8 Ă• azonban vonakodĂ©k s monda az õ ura felesĂ©gĂ©nek: ĂŤmĂ© az Ă©n uramnak Ă©n mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, Ă©s a mije van, mindenĂ©t az Ă©n kezemre bĂzá.
39:9 Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
39:10 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
39:11 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,
39:12 És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.
39:13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:
39:14 Ă–sszehĂvá a háznĂ©pet Ă©s szĂłla hozzájuk, mondván: Lássátok, hĂ©ber embert hozott hozzánk, hogy megcsĂşfoljon bennĂĽnket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s Ă©n fenszĂłval kiáltĂ©k.
39:15 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
39:16 Megtartá azĂ©rt az õ ruháját magánál, mĂg az õ ura haza jöve.
39:17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
39:18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
39:19 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
39:20 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.
39:21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.
39:22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.
39:23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase