34:1 KimĂ©ne pedig DĂna, Leának leánya, kit JákĂłbnak szĂ»lt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
34:2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.
34:3 És ragaszkodĂ©k az õ lelke DĂnához a JákĂłb leányához, Ă©s megszeretĂ© a leányt Ă©s szĂvĂ©hez szĂłl vala a leánynak.
34:4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.
34:5 És meghallá JákĂłb, hogy megszeplõsĂtette DĂnát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azĂ©rt veszteg marada JákĂłb, mĂg azok megjövĂ©nek.
34:6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
34:7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.
34:8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.
34:9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
34:10 És lakjatok velĂĽnk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta Ă©s bĂrjátok azt.
34:11 Sekhem is monda a [DĂna] atyjának Ă©s az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, Ă©s valamit mondotok nĂ©kem, megadom.
34:12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.
34:13 A JákĂłb fiai pedig álnokul felelĂ©nek Sekhemnek Ă©s Khámornak az õ atyjának, Ă©s szĂłlának, mivelhogy megszeplõsĂtette DĂnát az õ hĂşgokat,
34:14 És mondának nĂ©kik: Nem mĂvelhetjĂĽk e dolgot, hogy a mi hĂşgunkat körĂ»lmetĂ©lkedetlen fĂ©rfiĂşnak adjuk; mert ez nĂ©kĂĽnk gyalázat volna.
34:15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.
34:16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
34:17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.
34:18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
34:19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.
34:20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván:
34:21 Ezek az emberek bĂ©kessĂ©gesek velĂĽnk, hadd lakjanak e földön, Ă©s kereskedjenek benne, mert ĂmĂ© e föld elĂ©g tágas nĂ©kik; az õ leányaikat vegyĂĽk magunknak felesĂ©gĂ»l, Ă©s a mi leányainkat adjuk nĂ©kik.
34:22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.
34:23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
34:24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala.
34:25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a JákĂłb kĂ©t fia, Simeon Ă©s LĂ©vi, DĂnának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ĂĽtĂ©nek Ă©s minden fĂ©rfit megölĂ©nek.
34:26 Khámort, Ă©s az õ fiát Sekhemet fegyver Ă©lĂ©re hányák, Ă©s elvivĂ©k DĂnát a Sekhem házábĂłl, Ă©s kimenĂ©nek.
34:27 A JákĂłb fiai a megölteknek esĂ©nek Ă©s feldĂşlák a várost, mivelhogy megszeplõsĂtettĂ©k vala az õ hĂşgokat.
34:28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék.
34:29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
34:30 És monda JákĂłb Simeonnak Ă©s LĂ©vinek: MegháborĂtottatok engem, [Ă©s] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok Ă©s Perizeusok elõtt; Ă©n pedig kevesed magammal vagyok, Ă©s ha összegyĂ»lnek ellenem, levágnak, Ă©s eltörölnek engem, mind házam nĂ©pĂ©vel egybe.
34:31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase