29:1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.
29:2 És látá, hogy ĂmĂ© egy kĂşt van a mezõben, Ă©s hogy ott három falka juh hever vala. Mert abbĂłl a kĂştbĂłl itatják vala a nyájakat; de a kĂştnak száján nagy kõ vala:
29:3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördĂtik a követ a kĂşt szájárĂłl Ă©s megitatják a juhokat s ismĂ©t helyĂ©re teszik a követ, a kĂşt szájára.
29:4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
29:5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
29:6 Azután monda nĂ©kik: EgĂ©szsĂ©gben van-Ă©? s azok mondának: EgĂ©szsĂ©gben van, Ă©s az õ leánya Rákhel Ămhol jõ a juhokkal.
29:7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
29:8 Azok pedig felelĂ©nek: Nem tehetjĂĽk mĂg valamennyi nyáj össze nem verõdik, Ă©s el nem gördĂtik a követ a kĂşt szájárĂłl, hogy megitathassuk a juhokat.
29:9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
29:10 S lõn, a mint meglátá JákĂłb Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, Ă©s Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalĂ©pett JákĂłb Ă©s elgördĂtĂ© a követ a kĂşt szájárĂłl, Ă©s megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.
29:11 És megcsĂłkolá JákĂłb Rákhelt, Ă©s nagy felszĂłval sĂra.
29:12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.
29:13 És lõn mikor Lábán JákĂłbnak, az õ hĂşga fiának hĂrĂ©t hallá, eleibe futa, megölelĂ© Ă©s megcsĂłkolá õt, Ă©s bevivĂ© az õ házába, Ă©s az mindeneket elbeszĂ©le Lábánnak.
29:14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
29:15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
29:16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
29:17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.
29:18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
29:19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.
29:20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.
29:21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.
29:22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
29:23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.
29:24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.
29:25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
29:26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.
29:27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
29:28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.
29:29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
29:30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.
29:31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
29:32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
29:33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
29:34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
29:35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase