8:1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
8:2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.
8:3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
8:4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
8:5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.
8:6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
8:7 És kibocsátá a hollĂłt, Ă©s az elrepĂ»lt, meg visszaszállt, mĂg a vizek a földrõl felszáradának.
8:8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-Ă© a vizek a föld szĂnĂ©rõl.
8:9 De a galamb nem talála lábainak nyugvĂłhelyet Ă©s visszatĂ©re õ hozzá a bárkába, mert vĂz vala az egĂ©sz föld szĂnĂ©n; õ pedig kezĂ©t kinyujtá, megfogá, Ă©s bĂ©vevĂ© azt magához a bárkába.
8:10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
8:11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, Ă©s ĂmĂ© leszakasztott olajfalevĂ©l vala annak szájában. És megtudá NoĂ©, hogy elapadt a vĂz a földrõl.
8:12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.
8:13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hĂłnak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, Ă©s elfordĂtá NoĂ© a bárka fedelĂ©t, Ă©s látá, hogy ĂmĂ© megszikkadt a földnek szĂne.
8:14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
8:15 És szóla az Isten Noénak, mondván:
8:16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
8:17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, Ă©s minden földön csĂşszĂł-mászĂł állatot vĂgy ki magaddal, hogy nyĂĽzsögjenek a földön, szaporodjanak Ă©s sokasodjanak a földön.
8:18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.
8:19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.
8:20 És oltárt Ă©pĂte NoĂ© az Ăšrnak, Ă©s võn minden tiszta állatbĂłl Ă©s minden tiszta madárbĂłl, Ă©s áldozĂ©k Ă©gõáldozattal az oltáron.
8:21 És megĂ©rezĂ© az Ăšr a kedves illatot, Ă©s monda az Ăšr az õ szĂvĂ©ben: Nem átkozom meg többĂ© a földet az emberĂ©rt, mert az ember szĂvĂ©nek gondolatja gonosz az õ ifjĂşságátĂłl fogva; Ă©s többĂ© nem vesztem el mind az Ă©lõ állatot, mint cselekedtem.
8:22 Ennekutánna mĂg a föld lĂ©szen, vetĂ©s Ă©s aratás, hideg Ă©s meleg, nyár Ă©s tĂ©l, nap Ă©s Ă©jszaka meg nem szĂĽnnek.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase